Lehet végleges ez a "kiábrándulás" a legjobb barátnőmből?

Elutaztunk külföldre a hétvégén. Én már jártam a helyen, ő akkor volt először és ezzel együtt hosszabb közös utazásra akkor mentünk először.

Pénteken érkeztünk meg és a kinti barátnőmnél aludtunk. Aznap este igazából semmi gond nem volt, jókedvűen csevegett velünk, néztünk egy filmet aztán aludtunk.

Másnap elmentünk reggelizni és ott kezdődött minden.

Először is egy csomó kaját kikért, de pár falatot evett csak. És amikor már a rendelésnél szóltam neki (ismerve őt, hogy annyit eszik mint egy madár), hogy nem fogja tudni azt mind megenni, elkezdett hisztizni, hogy ne én döntsem el, hogy Ő mennyit ehet.

Összecsomagoltattuk a kaját és a kinti barátnőm vitte haza, neki volt dolga mi pedig elindultunk megnézni egy kiállítást.

Ebédre terveztünk visszamenni, mert a barátnőm főzött nekünk, így délelőtt múzeumot néztünk és délután kirándultunk.

Azt hallgattam egész délelőtt, hogy mennyire hideg van, úgy utálja ezt az időt, amikor kimerítette ezt, arról kezdett papolni, hogy milyen fáradt. Mindig próbáltam valamire elterelni a beszélgetést, de mindig a nyafogásra visszatért így egy idő után már csak hümmögtem.

Amikor elértünk a múzeumhoz akkor végre abbahagyta a panaszkodást, bementünk, én szerettem volna kényelmes tempóban végig nézni a kiállítást - ő végig rohanta és utána engem sürgetett, mert hogy menjünk már, unja magát... Amikor mondtam, hogy várjon, állt mellettem sóhajtozott, grimaszolt, stb. Akkor rászóltam, hogy fizettem a belépőért és azért fizettem, mert meg szeretném nézni a kiállítást és ne legyek már rossz ember attól, hogy őt nem érdekli a kiállítás engem pedig igen. Rögtön észbe kapott és bocsánatot kért, utána a végéig nem vágott képeket csak csendben kóborolt a kiállításon.

Mikor végeztem, elmentem a mosdóba, ami nem tetszett neki, mert induljunk már vissza... A hisztizése visszatért...

Elintéztem a dolgom, elindultunk és 5 perc múlva beközli, hogy menjünk gyorsabban, mert bepisil.

Kérdeztem tőle, hogy miért nem ment el a múzeumban mire ő csak nyafogva mondta, hogy nem volt kedve.

Egészen a lakásig azt hallgattam, hogy vinnyogva meg sipítozva ecseteli, hogy nagyon kell pisilnie, ami eléggé hosszú idő lévén hosszú út volt - így egy idő után rászóltam, hogy nem csoda, hogy alig bírja, ha megállás nélkül erről beszél, mire rám mordult, hogy nagyon érzéketlen vagyok vele és folytatta a nyafogást, hogy wc-re kell mennie.

Nálam volt a pótkulcsa a barátnőmnek, bementünk és a barátnőm fellökve engem rohant a wc-re, ami zárva volt, mert épp a kinti barátnőm használta. Erre a barátnőm fogja magát és elkezdi verni az ajtót és ÜVÖLTI megállás nélkül, hogy "PISILNEM KELL!" - aztán hirtelen megfordult és elkezd HANGOSAN sírni / bömbölni. Utána meg amikor kijött a kinti barátnőm, a barátnőm bemegy és be se csukja az ajtót úgy kellett a kinti barátnőmnek becsukni utána...

A reggeli incidens és ez után a kinti barátnőmnek meg volt a véleménye a barátnőmről én pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam.

Szedi ki a kinti barátnőm az ételt, amit jó szívvel csinált, mire a barátnőm rákezd megint; ő nem szereti a paradicsomlevest, úgyhogy azt nem kéri. A másodikat nyemmegve ette, túrta szét, mert gomba volt benne és azt nem szereti, de ezt hangoztatta, hogy ő utálja a gombát és hogy úgy látszik nem fog jól lakni...

Megettük a kaját és elindultunk kirándulni, persze fél óra múlva beközli, hogy keressünk egy gyorskajáldát, mert éhes. És elkezdi sipító hangon ismételgetni, hogy már szédül, már fáj a feje, nagyon éhes nem bírja.... Egészen amíg meg nem érkeztünk.

Amíg várta a kaját, azon nyávogott, hogy mit késlekednek ennyit, hol marad a kaja... Na ott szakadt el nálam a cérna és elmondtam, hogy nem bírom már ezt a hisztimaratont és hagyja már abba a nyávogást.

Hatásos voltam, mert először beduzzogott, de utána jókedvű volt egész kirándulás alatt...

Este mentünk vissza busszal és már meg voltam nyugodva, hogy abbahagyta a hisztizést.

A buszsofőr lent állt a busz mellett és mi pakoltuk be a cuccunkat, erre odaszól a sofőrnek, hogy ahelyett, hogy bámulná, segíthetne neki... És elkezdte szajkózni hisztisen hogy mennyire udvariatlanok a férfiak és ez mennyire kikészíti, mire rászóltam finoman, hogy fejezze be... mert tényleg nagyon kellemetlen volt, hogy néztek az emberek mert egy apróság miatt kiakadt a barátnőm...

Erre leteremt a buszon, hogy nagyon megaláztam, amikor elkezdtem őt csitítani...

Amikor szálltunk le a buszról Pesten én már azt hittem szétrobbanok dühömben annyira idegesített a jelenléte és megkönnyebbültem amikor elváltunk és hazaértem.

Azt hittem 1 vagy max 2 nap és kiheverem, elvégre mindenkinek lehet rossz napja, így a barátnőmnek is (most láttam amúgy először hisztizni). De már szerda van és semmi kedvem látni őt, találkozni, csak nyűgös leszek, ha átsuhan a fejemen, hogy összefutok vele.

Szóval - Lehet végleges ez a "kiábrándulás" a legjobb barátnőmből? Vagy elmúlik ez az érzés amit most érzek? Mennyi idő alatt?