Volt olyan barátotok, aki gyakran jött azzal, hogy érzi a szellemek jelenlétét? Vagy hasonlóval hozakodott elő? Hogyan reagáltátok le?

Miért lenne más, hogy hiszi vagy érzi?Ha érzi, akkor evidens, hogy hisz is benne, ha meg nem érzi, nem látja, akkor miért hinné?

De mindegy is.Van ilyen ismerősöm, kíváncsiságot vált ki.Mivel tapasztaltam hasonlókat és hiszek benne, így ez közös téma. Teljesen normális, rendes emberek.

Volt egy olyan ismerősöm, aki eleinte csak úgy "érzékelte", hogy ott vannak vele, majd szép lassan szegényke bekattant és az animék világának mániákussága miatt azt hitte, hogy anime karakterek vannak vele és ő egy igazi angyal, akinek szárnya, tűzereje stb-je van.

Ez a folyamat két és fél év alatt játszódott le.

Úgy reagáltam le, hogy nem törődtem ezzel egészen addig, míg ez a barátságunk rovására nem ment.

Ez volt kb fél éve. Azóta sem beszélünk, nem is fogunk. Ő végleg megzakkant és már teljesen zakkant személyekkel haverkodik, azok úgyis totál megértik őt. Nem leszólni akarom őt, de mikor konkrétan a szexet imitálja a láthatatlan anime karakterrel, az már nem igazán normális állapot.

Sajnálom, hogy így alakult, pedig bírtam őt.

Egyébként, ha valaki érzi a szellemeket, azzal magában nincs gond. De mikor valaki már zakkanásig beleéli magát, na, azzal van.

Volt ilyen barátnőm.

Sokat elmond róla, hogy skizofrén és most is a zárt osztályon van.

Én személy szerint sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom/merem a lélek útját halál után, mert ehhez kevés vagyok.

Nekem is vannak bizonyos képességeim, néha én is érzek, látok dolgokat. Szerintem sokan csak szeretnének látni, és már minden apró pici dologra azt hiszik, hogy az egy szellem volt. Szeretnének mások, különlegesebbek lenni másoknál, vagy felhívni magukra a figyelmet.

Én sosem gubóztam be a szobámba, nem vagyok skizofrén, vagy pszichológiai eset.