Mit tegyek, ha nagyon szarul érzem magam mert nem tudok segíteni senkin?

Igazából ez furcsa.. De nagyon bánt, hogy bármit teszek, bárhogy próbálkozok, nem lesz jobb senkinek.

Rengeteg barátom/ismerősöm van, aki szenved az élettől, és lehet, hogy csak olyan sablon problémákkal, hogy nem elég szépek, okosak, jók, de gyötrődnek és ez bánt. Ilyenkor igyekszem ott lenni velük, meghallgatom őket, együtt érzek velük, vagy akár próbálom felvidítani a szomorú lelküket. De semmi értelme. Tényleg semmi értelme ennek, hisz olyan mintha meg se hallanák a hangom, mintha nem is lennék ott, egyre csak rosszabbul lesznek. Én meg tehetetlenül állok mellettük, mintha nem is ebben a világban élnék, mintha egy szellem lennék. Visszahallom másoktól, hogy folyton panaszkodnak, mert nincs senki aki szeretné őket, aki pátyolgatná összetört szívüket, aki megölelné őket, ha szomorúak... Ilyenkor sírok, mert nem tudom, hogy akkor én mi vagyok.. Hogy az én ölelésem, szeretetem miért nem jó nekik? De mindegy.. Nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy én teljesen tehetetlen vagyok. Nem bírok semmi olyat csinálni, amitől jobb lesz. Csak szánalmasan próbálkozok, és reménykedek, hogy egyszer elmosolyodnak.. De hiába, és annyira fáj ez, nem tudom miért.. Nagyon rossz:( Azt szeretném, hogy boldogok legyenek ők is, mert nekem tényleg fontosak, én szeretem őket, akkor is, ha én nekik nem nagyon számítok. Mit tegyek?