Hogyan szólítsak meg egy asperger szindrómás srácot?

Én egy, a fiú sorstársa vagyok, de már idősebb, huszonéves, egyetemista.

Nehéz kérdés...

Tanár segítségével talán?

A tanárokkal általában nincs bajunk - csak a "ki-ha-én-nem" gyerekekkel, akik azt hiszik, körülöttük forog a világ, és mindenkit a maguk képére akarnak formálni.

Így képzelem az akciót:

Legyen a neved mondjuk Alpár, a szóban forgó fiúé pedig Pisti.

Először is, elmondod a tanárnak (ofő, vagy Pisti kedvenc tanára), hogy Pisti szerinted érdekes ember, és szívesen barátkoznál vele.

Ez után hármasban beszélnétek:

Tanár: "Szia Pisti! (udvariassági körök után) Itt van velem Alpár. Alpár nem akar téged bántani, hanem szívesen megismerkedne veled. Utána akár iskolát is váltana veled, csak hogy jobban érezd magad.

Kérlek, adj neki egy esélyt."

Erre kétféleképpen reagálhat:

1. "Tanár úr/nő, én nem akarok barátkozni senkivel sem. Egyedül szeretek lenni, és olvasni.", vagy ennek akár egy durvább változata, ha olyan passzban van (érthető okokból).

2. Elkezdtek beszélgetni.

Ez az, ami a legjobban beválhat.

Remélem, hogy tudtam segíteni.

Nincs mit.

:)

Remélem, sikerül majd összeismerkedni vele.

(a szintén aspi, már egyetemista illető vagyok)

Én is egyetemista vagyok, van diagnózisom, de én pl. kellemetlenül érezném magam az imént vázolt tanáros szituációban, hisz arra gondolnék, hogy én miattam történik mindez, és én nem érdemlek meg ilyen nagy felhajtást.

Az viszont nagyon jól esne, ha csak odajönne valaki mellém és megkérdezné, hogy mit olvasok, vagy hogy ment a múltkori dolgozat, ilyesmi. Valószínűleg hátranéznék, hogy a többiek figyelnek-e minket (=szivatásom történik-e), de ha látom, hogy nem, akkor határtalan boldogság fogna el.

Tényleg leírhatnád, hogy léptél-e felé. Fiú vagy vagy lány?

24f