Hogyan kezeljünk egy olyan barátot, akiről tudjuk, hogy nem önmaga?

Szia! Alaposan átgondoltam a dilemmád (2 napot ültem rajta), és erre jutottam:

Vannak képeitek azokból az időkből, amikor még önmaga volt? Ha vannak, akkor valamelyikőtöknél, vagy valami semleges környezetben, vagy akár a kedvenc helyeteken is csináljatok egy kis szentimentális délelőttöt/délutánt/napot. Elevenítsétek fel az összes kalandotokat, a kedvenc eseményeiteket, a közösen eltöltött szülinapokat. Úgy szólván... mindent! Titokban készítsetek be egy 100-as zsepit is, mert lehet hogy Ti is sírni fogtok az emlékektől. Ez egy olyan módszer, ami nálam is bevált.

Egyszer én is elvesztettem önmagam, amikor Angliába költözött az a barátnőm, akivel születésünk óta legjobb barátok vagyunk. Sok dologgal próbálkozott ikrem is, barátaim is, de végül igaz, hogy a suliban egy péntek délutánon, de ezt megcsinálták velem. Rájöttem, hogy attól nem fog visszajönni, ha őt játszom magamat meg megpróbálom kitörölni. Majdnem mind vörösre sírtuk a szemünket. :)

Ezt a tanácsot úgy adom, hogy ultra érzékeny lélekkel bírok én is, és néha még egy 4-es doga miatt is el tudom magam pityeregni, ha nagyon sokat készültem rá. Pláne, ha 3-as vagy rosszabb! Ősszel fogok 10.-be menni, tehát úgy nézd :) Az egy másik, hogy brutális önbizalomhiányom van és önalábecsülésem (pedig még osztályelső is vagyok már 3 éve) az alsós rossz élményeim és egyéb múltbeli bajaim miatt.

Sok sikert és remélem visszanyered a barátnődet! :)