Mit csináljak hogyha mikor a barátaimmal, családdal vagy bárkivel vagyok akkor elegem van belőlük, de ha meg egyedül vagyok akkor meg hiányoznak?

Nekem is ez a problémám. Egyedül nem szeretek sokáig lenni. De bárkivel vagyok csak a drámáival és a problémáival fáraszt. Mintha a világ összes baja az ő vállukat nyomná. Megoldásra egyik se kíváncsi csak jó érzés a mártírt játszani. Pozitívnak lenni egyik se tud. Tervezni senkivel se lehet. Ötleteket átbeszélni se, mert mindentől megriadnak vagy túl optimisták és aztán bármibe belekezdünk addig működik míg nem kell érte megmozdulni. Utána az első akadálynál kiszáll mindenki.

Egyiknek szar a munkahelye, azt hallgatom egy éve hogy csicskáztatják és nem fizetik ki. Váltani nem akar akkor se mikor felajánlottam hogy dupla akkora fizuval és nem fekete melóval be tudom szervezni a céghez.

Másik nem jó a csajoknál. Mikor mondom hogy menjünk el bulizni és lesz ami lesz akkor oké, majd negyedik alkalomra is egy órával előtte lemondja.

Harmadik minden apróságon megsértődik, oda kell figyelni mit szabad hozzá szólni, mert egy rossz szó és én vagyok szemétnek beállítva.

Negyedik pedig olyan hosszan mondja az unalmas történeteit hogy kínozni lehetne vele.

Sokszor úgy érzem mindenki csak nyavalyogni tud. Mondjuk ironikus hogy most én is azt csinálom.