A legjobb barátom lecserélt. Mit tegyek?

Keresheted időnként a társaságát, mert lehet, hogy ezt az egészet nem direkt csinálja a barátod, és akkor rosszul esne neki, ha nem foglalkoznál vele egyáltalán. Persze ez nem biztos, de sosem tudhatod.

Ha visszajön hozzád, akkor nyugodtan elmondhatod neki, hogy ezzel kicsit megbántott (nem szemrehányóan). Azt is megkérdezheted, hogy te esetleg megbántottad-e valamivel, amiért egy kicsit elkezdett hanyagolni. Egy ilyen dolgot szerintem azért elbír egy barátság (ha nem többször fordul elő), szóval én biztos megbocsátanék neki, ha szeretne kibékülni. Ezt meg kell majd tudni beszélnetek, ha igazi barátok vagytok. Aztán bocsánatot kér tőled (lehet te is tőle, attól függ, hogy szerinte megbántottad-e). Utána pedig kicsit jobban odafigyeltek egymásra.

A kérdésed alapján nagyon szimpatikussá váltál számomra. Mind az általad használt kifejezések, mind az írásképed tiszteletet váltott ki bennem. Továbbá már az is egy szép dolog, hogy az ehhez hasonló érzések kialakulását nem fojtod magadba.

Amit viszont a hármas írt, teljesen helyénvaló, és nem értem, miért így reagáltad le. A fentiekben megfogalmazott gondolataim alapján úgy vélem, intelligens és a korodhoz képest igen értelmes vagy. Amennyiben ez így van, biztos vagyok abban, hogy ez a fiú is hozzád hasonló értelmi és érzelmi szinten van; ellenkező esetben nem ragaszkodnál ennyire hozzá.

És ha ez is igaz, akkor semminemű akadályát nem látom annak, hogy egy nap, tanítás után elmész vele sétálni, vagy beültök valahova egy kólára, és elmondod neki mindazt, amit itt leírtál. Ugyan szépen kifejtetted, de igazából erre a kérdésre egyetlenegy ember tud választ adni, az pedig a barátod. Tehát a kérdésed itteni kiírásának nincsen sok értelme.

Nagyon nagy mértékben tudok kapcsolódni mindahhoz, amit leírtál, ugyanis számtalanszor éreztem én magam is így. Számtalanszor loholtam emberek után, akik semmibe vettek, pedig számomra ők jelentették a napfényt az életben. Aztán rendre el is hagytak. Ennek nyomán oda jutottam, hogy lemondtam az emberekről. Tudom, hogy ezzel megfosztottam bizonyos személyeket attól a lehetőségtől, hogy barátkozzanak velem, de igazából nem tudtam ezen változtatni, hisz már senkiben nem tudtam hinni. Hozzád hasonlóan én is az értelmes, mély kapcsolatokra szomjazom, és nem érdekelnek a semmiről való beszélgetések.

Arra kérlek, próbálj meg ellenállni, és ne engedd, hogy te is oda juss, ahová én jutottam.

Egy másik gondolatot még megosztanék veled. - A fenti elhatározásra kb. 18 évesen jutottam. Onnantól kezdve gyakorlatilag nem volt egyetlen egy közeli barátom sem, és azt gondoltam, hogy ez már soha nem is fog változni. Most, 7 évvel később, idén nyáron egy nemzetközi táborban megismerkedtem egy fiúval, akivel addig példátlan mértékben tudtam jól érezni magamat. Az első időkben mi is csak ketten voltunk, de az utolsó napokra ő szerzett más barátokat is, ÁM engem sem felejtett el. S igyekezett úgy alakítani a napjait, hogy ővelük is, és énvelem is legyen. Bár a tábor véget ért, s azóta egy szót sem beszéltünk, nekem felejthetetlen emlékeket adott.

Ezt azért mondtam el, hogy egyrészt rávilágítsak arra, hogyha az ominiózus barátod ugyanolyan mértékben kedvel téged, mint ahogyan te őt, akkor nem fogja hagyni, hogy szenvedj. Nyilván nem várhatod el tőle, hogy mindenki mástól elzárkózzon, de ha igazán értékes a barátságotok, azt ő sem akarja veszni hagyni. A másik dolog, amiért leírtam az én sztorimat, az az, hogy meglásd, sosem tudod, melyik lesz az a nap, mikor valaki olyan lép be az életedbe, aki teljesen megváltoztatja azt.

Ha lenne még mondandód, szívesen fogadom az üzenetedet. Bár nagy köztünk a korkülönbség, de te magasan túlszárnyalod a tizenhétévesek színvonalát.

25f