Vajon érdeklem még?

Kezdem a story elején. Én egy 15 éves fiú vagyok, másodszorra 9.-es, mert nem tetszett az előző szakma, valamint az osztálytársak és átiratkoztam másik szakra.

Először úgy volt hogy pár olyan gyerek lesz az osztálytársam, akiket még óvodából és alsóból ismertem, de nem volt velük jó kapcsolatom(ők szerkezet lakatosok), még pár ismeretlen fiú, valamint 2 lány, aki nem csak osztálytárs, de egy szakra járunk(ugyebár 2 szak összevonva 1 osztály), de már tavaly is piszkáltak

(akkor még nem voltak osztálytársak, azóta nem piszkálnak).

Aztán végülis hála Istennek nem a szerkezet lakatosokkal lettünk összevonva 1 osztállyá, ahogy eddig lett volna, hanem a pincérekkel, így sokkal több lány osztálytársam lett, előző évben csak fiúk voltak.

Itt sem igazán ment a bedzélgetés, barátkozás másokkal sajnos... De aztán történt valami. Egy lány odajött hozzám és megkérdezett pár dolgot. Hova jártam suliba ezelőtt, hol lakok stb, valamint azt mondta aranyos vagyok. Ez még semmi, bár már ezen is meglepődtem. A beszélgetésünket közbevágó kötekedő sráctól megvédett. Egyszerűen odajött a srác, durmogott valamit, de tudtam hogy nekem szól. Odafordultam, erre ő "Mit nézel f....szopó?". Legnagyobb meglepetésemre a lány mondta neki hogy ne piszkáljon, és kérdezte hogy miért mondta ezt. Erre a válasz, hogy "mert nézett, ne nézzen" (persze azután nézzem hogy hozzászólt). A lány erre ezt felelte "én is nézlek, akkor most engem is piszkálni fogsz lány létemre?". A fiú ezután nemsokkal felszívódott, azóta szerencsére nem piszkál. Megkezdtem tőle hogy miért volt velem ilyen kedves, erre csak annyit mondott hogy, mert aranyos vagyok.

Ezután nemsokkal a lány mondta hogy odaülhetek mellé. Én örömmel megtettem volna, sőt, titokban már azelőtt is akartam mielőtt megkérdezte (az előbbiek után ki ne akarta volna?), de mivel már becsengettek és biztos vagyok benne hogy a tanárnő rám szólt volna csak annyit kérdeztem "Most?", a válasz talán egy igen lehetett, nem emlékszem pontosan, de nem ültem mellé, mivel már elkezdődött az óra. Persze ha előbb mondja akkor biztosan mellé ültem volna.

Teltek a napok, semmi nem történt, csak köszöntünk egymásnak, de ennyi. Majd egyik nap odajött tesin és köszönt. Visszaköszöntem, aztán megkérdezte hogy mi a újság (ez a kérdés mindig is a rémálmom volt, véleményem szerint lehetetlen rá normálisan válaszolni, mivel nyilván senkit nem érdekel hogy mi történt veled, mármint pl hogy milyen finom volt a spagetti vagy ilyesmi...), ezzel véget is ért a beszélgetés egy időre. Majd az ezután következő óra előtti szünetben odaült mellém és megkérdezte hogy vagyok, mondtam hogy jól. Ezután még kérdezett pár dolgot, majd azt mondta hogy elmegy a helyére mert kezdődik az óra.

Én úgy érzem hogy az a beszélgetés nem sikerült jól, és hogy már nem érdeklem. Tudom hogy kb csak ő kérdezetg én meg válaszoltam, de nagyon zavarban voltam.

Azt ki is felejtettem miért lepődtem meg azon hogy odaült. Kívül szoktam ülni azon az órán, de most belülre ülte, hátha odajönne és akkor ne kelljen belülre bemásznia, valamint így több esély van hogy odajön. Már írtam ki magamból pár mondatot egy papírra hogy mennyire bánom hogy elcsesztem az előző bedzélgetést és tuti nem ül most mellém, erre jön. 😂

Már régóta egy fiú mellett ül mindig, az utolsó beszélgetésünkkor mikor mondta hogy megy a helyére, akkor is mellé ült vissza.

Eddig ennek a fiúnak volt barátnője, szóval nem volt rá esély hogy összejönne a lánnyal, most viszont szakítottak.

Engem nagyon megfogott ez a lány a feltétlen kedvességével és hogy azt mondta olyan sokszor hogy aranyos vagyok, egyszerűen hiányzik, de az Istenért sem merek odamenni hozzá... leginkább mert nem nagyon van egyedül.

Ma pl lehet hogy ő akart egy olyan helyzetet kialakítani hogy csak 2en legyünk, de ez nem biztos. Ott voltam az emeleten, ahol le lehet nézni az aulába, és lehet könyökölni és ilyen helyből van sok egymás mellett (nem tudom hogyan mondjam másképp 😂) aztán egyszercsak odajön az a lány a fiúval+egy másik fiúval és beszélgettek. A fiú leszolt az aulában lévő egyik lánynak hogy adjon neki nyalókát, majd ez a lány aki olyan kedves volt velem, mondta hogy menjen le nyugodtan, de azt válaszolta hogy nélküle nem megy le. A lány tovább biztatta hogy menjen le, majd lement a fiú. Csak 2en voltunk. Már a fejemben volt hogy akkor most köszönök neki, egy kis ideig ott maradt, majd elment a többi lányhoz. Valószínű ha maradt volna még tovább akkor sem mertem volna beszélgetést kezdeményezni vele...

Tudtam hogy nem fog legközelebb már odajönni, és hogy nem várhatom el, hogy mindig csak én menjek, de féltem hogy már nem érdeklem, mert azóta nem jött oda hozzám. A nap végére úgy éreztem, hogy már simán mernék beszélni vele, de már nem láttam többet ma.

Szerintem már nem gondolja azt hogy aranyos vagyok, és fogalmam sincs hogy merjek-e beszélni vele. Tudom hogy most kéne, mert még friss minden. Nyilván év végére nem jelentenék neki semmit, mivel év elején egyszer próbálkozott és ennyi. Mégsem vagyok benne biztos hogy érdeklem még, akkor meg hiába mennék oda hozzá, nem örülne nekem...