A közösségi oldalak minden barátságot tönkretesznek?

Az oldal csak egy felületet biztosít, sehol nincs leírva hogy "a Facebook használatával mostantól csak online kommunikálhatsz az ismerőseiddel".

Az emberek rontják el saját maguknak, mert van akinek 'ennyi' is elég és nem törekszik másra. Én a személyt okolnám emiatt és nem az oldalt. Akinek annyit számít a barátság hogy legyen like meg legyen hallgatóság ahol dicsekedhet magáról, azt az embert már elvesztetted mert többre értékeli a virtuális életét mint a valódit.

Mindenki jobban érzi magát a fantáziavilágában. Hiszen ott úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő akarja, ott olyan pozitív belső és külső tulajdonságokkal rendelkezik, amilyeneket akar magának. Olyan izgalmakat élhet át, amilyeneket szeretne.

Az ember mégis a valóságban kénszerű élni, ami sokszor nem igazolja vissza mindazt a jót, amit az ember a fantáziavilágában tapasztalt.

Ekkor jönnek képbe a virtuális felületek, mint pl. a facebook (fake-book ;) ). Ahol fantáziád képződményeit láthatóvá vagy hallhatóvá teszed. Mondjuk egy jól megszerkesztett kép 10-szer szebbé varázsolja az embert. Akkor selfie-k különbőző helyeken azt ábrázolják, hogy milyen mozgalmas, érdekes életed van (hiába egész úton a hegyen felfelé azon nyavalyogtál, hogy mikor érünk már oda, a selfie-n úgy néz ki, mint aki nagy kalandokban vesz részt, és azt nagyon élvezi...). Selfie-k állatokkal, gyerekekkel: milyen jólelkű ember vagy. Selfie-k a pároddal: mesés, felhőtlenül boldog szerelmet jelent stb...

De ez így önmagában nem igazolja vissza, hogy mindez valóság lenne, kellenek hozzá a lájkok és a sablonkommentek- lehetőleg minél több. És havi egyszer sem elég ezeket feltölteni, legalább 1-2 naponta kell.

És mindez a kamu-valóság, kamu-köntös csak akkor marad rajtad, ha mögüle kommunikálsz. Csak akkor vagy az a jólelkű, izgalmas ember, ha azon a felületen kommunikálsz, ahol ezt a profilt megalkottad.

És kell a dráma...

A mű-dráma pontosabban. Úgy kell tenned, mintha emberek között élnél, hogy érezd, te igen is élsz. De szigorúan ezt is csak azon a felületen, ahol a cukormáz-profilodat felépítetted. És a chat-elés által élhetsz közösségi életet.

Mivel unalmas az élet, ahol semmi nem történik, izgalmakat kell beleerőszakolni, műbalhékkal, műdrámákkal. Ilyenekkel: nem írtál vissza, nem lájkoltál, összejőttünk-szakítottunk- összejöttünk- szakítottunk-...-posztok.

A másik, ha nem írsz, nem lájkolsz, akkor azért haragszik valójában, hogy eggyel kevesebben igazolják vissza az általa teremtett ál-valóságot (amiről ő is tudja, hogy hamis, épp ezért fèl szembe nézni vele...). És mi van, ha ebből tendencia lesz?? Egyre kevesebben, egyre kevesebbszer igazolják vissza az ál-valóságot???

Mindenki a jobb fantázia-világba menekül a valóság elől, a valódi emberek elől, a valódi őnmaga elől. Ehhez a közösségi oldalak csak eszközül szolgálnak. Az emberek teszik tönkre tehát a barátságokat, a közösségi oldalak ennek csak eszközei. (Bár olyan eszközök, amik igyekeznek erősíteni ezeket a folyamatokat.)

Furcsa reagálások vannak tapasztalom én is, aki naponta fészezik, már elég sokan, akkor ne legyen rest kommunikálni az ismerősével.

Manapság nem közvetlenek egymással az emberek, legtöbben fásultak, fáradtak stb. A fészen megszokásból néznek föl és nézegetik a másik dolgait, ha közbe egy ismerős, barát, rokon ráír, vagy kérdez vmit, azzal nem foglalkozik, mert minek válaszoljon rá, nem azért fészezik ő, hogy másnak válaszoljon.

Az én barátságaim nem tette tönkre, de én veled ellentétben értelmes emberekkel barátkozom. A mi társaságunkban sose volt elvárás senkitől, hogy folyamatosan legyen online vagy aktív chaten vagy mindig ráérj, amikor a másik, sőt. Értelmes ember tiszteletben tartja a másik szabadidejét és nem hisztizik ilyen szánalmas "problémákon", mint a lájkolgatás meg 0-24 pötyögés. Amúgy is riktán használjuk kommunikációra, inkább Skype, ha már online kapcsolattartás, de van olyan is köztünk, aki elég sokat lóg fenn, mégse vadássza az elérhető ismerősöket chaten vagy basztat bárkit, aki nem lájkolja a megosztásait.

Erre annyit tudok javasolni, hogy keress normális barátokat, ezeket az ostoba pofátlan suttyókat pedig kerüld el.

Ha nem lennének közösségi oldalak, rengeteg ismerősömmel már rég elvesztettem volna a kapcsolatot. Anyukám olyan embereket talált meg, amikor felregisztrált facebookra, akikkel több mint 20 éve nem beszélt.

Szerintem keres érettebb barátokat, akik nem akadnak ki minden hülyeségen, mert ez nem a közösségi oldalak hibája.

Van egy régi bölcsesség, ami nagyon is igaz: ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.

Én több barátságot is köszönhetek a közösségi oldalaknak (és nem csak amolyan "soha nem is akarjuk látni egymást" jellegűeket), és sok régi ismerőssel, vagy épp távolabbra szakadt rokonnal könnyíti meg a kapcsolattartást. Mert bizony van, hogy az ember elköltözik, és csak mondjuk évente egyszer vagy kétszer tudnánk találkozni, olyankor nagyon jól jön, hogy van egy kommunikációs platform, ami nem kerül semmibe, és mégis azonnali interakciót tesz lehetővé egymással. Igen, persze, létezik telefon is, ami azért még mindig elég drága, a postai levélnek pedig megvan a maga varázsa és hangulata, de távolról nézve sem biztosít azonnali interaktív kommunikációt. Értelmes környezetben a közösségi oldalak kifejezetten hasznos eszközök.

A hiba a "barátaidban" van. Ha ez így igaz (még azt a némi barokkos túlzást is leszámítva), akkor ők nem barátok, hanem ellustult, aszociális, függő egyének, akik életének nagy részét pótcselekvések teszik ki. Ettől persze nem a közösségi oldalak lesznek rosszak, ez az ő szociális és életvezetési defektjük.

Viszont Te pedig úgy látom, a másik véglet vagy. Aki ahelyett, hogy hajlandó lenne kihasználni a technika nyújtotta lehetőségeket, mindenben a sátánt látod. Miért kéne leállítani a követését azoknak, akit a barátaimnak tartok? Nem fogok belehalni, ha egy-két bejegyzését nem látom. (Még akkor sem, ha egyébként nem világmegváltó filozófiai eszmefuttatásról ír.) Igen, valóban gáz, ha valaki lusta azt is elmesélni, hogy mi történt vele, vagy hogy érzi magát, és csak mutogat az idővonalára, de ugyanúgy ez a dac sem a legbölcsebb reakció.

"Már sehol nem találni olyan földhözragadt embert, aki nem online akarja élni az életét?"

Nem földhözragadtnak kell lenni, hanem egyszerűen meg kell tanulni értelmesen és hasznosan használni az eszközeinket. Ha mindenki mindig "földhözragadt" akart volna lenni, akkor még mindig barlandokban laknánk, és kardfogú tigrisek elől menekülnénk. A technika vívmányait nem gyűlölni kell, de nem is szabad mindent attól függővé tenni. Tudod: arany középút, és akkor még előnyöd is származhat a technika fejlődéséből.

Egyébként meg szerintem nézz új barátok után.

Szerintem nekem normális barátságaim vannak, és ebben sokat segít a facebook - bár újabban áttérünk viberre és whatsappra, mert kikészítő, hogy olyan emberekkel "kell" dumálni, akiknek nem érdekel az agymenésük.

Nálunk ez valahogy úgy néz ki, hogy én reggel 10-kor elolvasom a barátnőm 8-kor küldött üzenetét, és válaszolok rá. Ő válaszol az üzenetemre délben, de kettőkor történik vala valami vicces sztori, leírja. Én négykor megnézem a telefonom, reagálok mindenre. Este jobban be szoktam lendülni, van, hogy 3-4 üzenetet is írok, mert épp eszembe jut valami, amit el szeretnék mondani neki. Ő ezt reggel megnézi, válaszol rá. És ez az a szintű barátság, amikor a másik gondolatait is kitaláljuk. Nagyon rikán van olyan, hogy mindketten gép előtt ülünk, és chatelünk, esetleg ha "vészhelyzet" van, de akkor is inkább hívjuk a másikat, és vagy telefonon beszéljük meg, vagy egyeztetünk egy találkozót.

Sosem értettem, hogy mit lehet dumálni egész álló nap. Be is kattannék.