Miért vagyok ennyire introvertált? Mit kéne tennem, miért lettem ilyen?

Nincs sok barátom, csak néhány közeli, és ismerősök, de mégis egyre másra koptatom le őket, egyszerűen nincs kedvem hozzájuk, ha hívnak, hogy találkozzunk, én mindig kitalálok valamit, hogy nem érek rá. Ha írnak nekem csak pár mondattal válaszolok, nincs kedvem beszélgetni velük. Jelképesen néha erőt veszek magamon, és én is rájuk írok, de egyszerűen nem érzem azt, hogy szükségem volna rájuk.

Tudom, tudom, ez most iszonyú ellenszenvesen hangzik, az is, de ez van.

Nincs mit mondanom nekik, megvagyok magamban, nem szeretem az embereket, de közben látom, hogy ez így nincd rendben, ilyen korban kell, hogy barátkozzak, bulizzak stb...

Lehet, hogy csak új embereket kellene megismernem, de nem igazán tudom hogyan.

Rengeteg különórára járok, mellette végzek mindenféle kurzusokat azzal kapcsolatban ami érdekel, szóval járok társaságba, mégsem barátkozom senkivel, csak ülök és hallgatok. Ha mégis találkozom egy ismerősömmel, akkor is hallgatag vagyok, mindig az jár a fejemben, hogy miért érdekelné őt az életem, és miért érdekeljen engem az övé? Pláne amikor pletykálni kéne vagy kibeszélni valakit, amit köztudottan imádnak a velem egykorúak, akkor sem tudok mit hozzátenni, mert mi köze hozzá bárkinek, hogy mit csinált valaki, pláne ahhoz, hogy erről én mit gondolok?!

Mit kéne tennem, hogy legyek nyitottabb, hogy változtassak ezen? Érzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem a barátaim, és ez csak és kizárólag az én hibám! És ami nagyon zavar, hogy ez tulajdonképpen nem zavar, nem érzem rosszul magam egyedül, de közben tudom, hogy ez így nincs rendben!

Ti mit tanácsolnátok, min változtassak, hogyan változzak?

Hogy legyen bennem igény a társagágra?

16/L