Szerintetek mi velem a baj? Hol találhatnék hozzám hasonló embereket?

Semmi extra, én is így vagyok vele, pedig én is jártam azért közösségekbe. Voltam kórusos (jelenleg ismét az vagyok másik helyen), eljártam csoportos edzésekre, gyerekként különböző napközis táborokba, ha adódik valami házibuli vagy haverokkal összeröffenés, akkor megyek, de én sem érzem magam teljesen otthon semmilyen közegben vagy csoportosulásban.

Én úgy fejteném meg, hogy introvertált(ak) vagy/vagyunk valamilyen szinten. Ezt is egy skálaként kell elképzelni, van aki nagyon magának való, van aki pedig szívesen tölt együtt időt másokkal, de mégis nehezebben oldódik fel, és nem szereti a nagy felhajtásokat (mint például egy bulizás).

Internet tele van ilyen emberekkel, akik nem ilyenek azok inkább élik az életüket. Mi az ami érdekel, milyen tevékenységekre szeretnél társaságot, hogy szeretsz kikapcsolódni? Ha ezekre rákeresel akár google akár közösségi oldalakon, biztos hogy találsz csoportokat. Persze a siker nem garantált főleg nem hamar, de érdemes erre időt szánni.

Szia!

Nem tudom mi a baj veled, az sem biztos, hogy baj van veled. (De lehet hogy igen)

Lehet, hogy túl magasak az elvárásaid másokkal szemben, illetve lehet, hogy túl SZIGORÚ vagy másokkal szemben. Lehet, hogy nálad kiesik az, aki itókázik, vagy nem túl mély támákról beszélget, stb...

A tanácsom: 1. légy elnézőbb másokkal szemben. Az élet BIZONYOS részeit nem kell nagyon komolyan venned.

Valószínűsíthető, hogy ha te nem a piázós társaságot kedveled, akkor találhatsz magadnak barátokat az alábbi módon:

- önkéntes segítő leszel egy múzeumban (ismerek ilyen embereket, Magyarországon is létezik az ilyesmi)

- csatlakozol több! túraszervezethez és hétvégente túrázni jársz

- csatlakozol egy kenu klubhoz. Olvas el pl. a békatutaj honlapját

A lényeg, hogy ne fordulj vallás, szekták, stb. felé. Keress nyitott, elfogadó közösségeket, általában aki szeret túrázni az vidám, normál erkölcsű emberke szokott lenni

Szia!

Bár gondolom nehéz bármit is elhinned látatlanban, én abszolút átérzem a helyzetedet. Röviden annyit, hogy sosem voltam nagy társasági ember, egy kezemen meg tudnám számolni, hány barátom van, párkapcsolatom a 22 évem alatt egy sem volt normális, szóval tényleg meg tudlak érteni. Azt hittem, miután elkerülök egyetemre otthonról, minden jobb lesz, de nem így történt. Hosszasan kellett keresgélnem önmagamat, mire eljutottam eddig, hogy rájöjjek valamire. Mégpedig arra, hogy ha te nem nyitsz, akkor a kutya sem lesz rád kíváncsi, ha introvertált vagy. Sosem voltam pl bulizós, de rávettem magam egyszer-kétszer, elmentem partykba, és nem bántam meg. Igaz, az elején, ha nagy társaságban voltunk, sosem voltam a középpontban, inkább amolyan megfigyelőként, szemlélődőként vettem részt az eseményekben, aztán egyre inkább, de nyitni kezdtem emberek felé. Igaz, egyszerre csak egy-egy felé, és pl ma sem vagyok a társaság mókamestere, de három-négy emberrel egy társaságban már nagyon jól megértjük egymást. Szóval ha bulikba nem is, de klubokba, programokra, színházba, edzőterembe, sőt könyvtárba nyugodtan járj el, ahová épp az érdeklődési köröd húz, és bárkinél, akit ha szimpatikusnak tartasz, ne félj kezdeményezni. Én korábban nagyon féltem az elutasítástól, de rájöttem, hogy ha valaki nem fogad el olyannak, amilyen vagy, nem érdemes vele próbálkozni. Tudom, nagyon közhelyesnek hangzik, de végül is a közhelyekben is vannak igazságok. Ne érdekeljen mások véleménye, és az se, hogy mit gondolhatnak, hogy neked csak két igaz barátod van, ha te velük tudsz igazán önmagad lenni, akkor hajrá. Lényeg, hogy ne zárkózz be, szabadidődben mozdulj ki, és legyen sok érdeklődési köröd. Mondjuk néha az élet is produkál furcsa dolgokat, én pl a tömegközlekedésen ismertem meg a ma már egyik legjobb barátomat, még pedig úgy, hogy egy pompásan bevett kanyarban rátapostam teljes erőmből a lábára :D Egyetemen pedig szintén nem mentem gólyatáborba (pontosan azért, mert utálom az ilyen rendezvényeket), aztán nem is lettem HÖK elnök, viszont szereztem pár "csatlóst", akikkel együtt vészeljük át az egyetem megpróbáltatásait, és nekem ez bőven elég, hogy rájuk számíthatok. Szóval, ne csüggedj, fiatal vagy még, és (hogy újabb közhellyel éljek) előtted az élet! Aztán, ha esetleg gondolod, és nagyon unatkoznál, nekem is írhatsz nyugodtan, bármikor vevő vagyok egy jó beszélgetésre. ;)

Itt mindenki nagyon erdekes okos ertekes kituno es egyedi ember.. Szerintem(nem tudhatom) ronda vagy, sajnos ez az embereknek eleg h ne is akarjanak megismerni, hiaba igaz az amit irsz..

Ha gondolod beszelgethetunk.

Én is ilyen vagyok. Csak interneten keresztül találok barátokat, akikkel később élőben is találkozunk. Interneten van millió csoport, közösség, ahol a hobbid alapján rengeteg emberrel felveheted a kapcsolatot. Ez nem egy rossz dolog.

Ha élőben ismerkedek emberekkel, akkor már a második beszélgetés után látom, hogy ebből se lesz semmi, mert már megint csak a bulizásról szól minden, meg a vásárlásról és akkor még én érzem magamat rosszul, amikor kivonom magamat a beszélgetésből...