Mit csináljak, ha úgy érzem elnyom a barátnőm?

17/L

Van egy barátnőm, akivel még tavaly lettem jóban. Az elején nem zavart, hogy sokkal többször beszélt ő, mint én, hisz örültem, hogy van egy új barátom. (A régi barátaimmal kicsit megromlott a kapcsolat). Viszont egy ideje iszonyúan zavar, hogy mindig ő beszél, ő panaszkodik kb a semmiről. Ha beszélek, belebeszél teljesen más; vele kapcsolatos dologról. Eleve nem vagyok egy magabiztos ember, de nagyon sokszor senkinek érzem magam mellette. Társaságban engem teljesen elfelejt,csak nevetgél mindenkivel. Főleg fiúkkal, de persze barátja van. A legjobban talán az zavar, hogy sosem kérdezi meg mi van velem. Nem tud rólam semmit. Se a családomról, se az ízlésemről, se a gondolataimról. Én bezzeg egy egész könyvet tudnék róla írni. De néha mond valami kedveset, és nem tudok haragudni rá. Kezdem észrevenni, hogy mindenkivel ezt csinálja. Pl mesél neki egyik baratnőnk, de ő elkezd röhögni saját magán. Facebookon meg írja neki a hat oldas regényeket, hogy "én mindig itt vagyok neked..blabla". Mindig is álszentnek tartottam ezt. Én nagyon sokszor voltam neki lelkitámasz az apró gondjainál. Ő nem igazán. Persze, utálok az érzéseimről beszélni, de annyiszor hagyja el a számat olyan dolog/ apró megjegyzés, amiből másnak szerintem leesne ,hogy most van valami bajom. Pedig nagyon barátságosnak látszik, nyitott meg minden. De szerintem a többi barátja is ez ezért kezdi hanyagolni. Aztán lehet csak én látom ő ilyennek (itt nehéz is megitélni, hisz most csak a rossz tulajdonságait írom le), de egyszerűen hazugságnak tartom, amikor olyanokat mond, hogy legjobb barátok vagyunk. Az tény, hogy mások vagyunk. Ő szeret a középpontban lenni,drámázni, megsértődni, RENGETEGET beszélni és nem igazán tud sokat a világról, tehát nagyon sokszor felesleges dolgokról beszél. És ez engem mind lefáraszt. Volt is olyan,hogy szólt nekem, hogy nem érzi, hogy foglalkoznék vele, amikor mással vagyok. Hát én akkor sem érzem, hogy foglalkozna velem, amikor vele vagyok.. Konfliktus kerülő vagyok 100%-ban és nem tudom, hogy mondjam el neki ezt. Ő ezt szerintem nem látja és a világért nem ismerné be. Nagyon konkrét példát nem is tudnék mondani neki, hogy mikor érzem ìgy, csak ezek az apró "már megint róla van szó, megint mindenkivel beszél de nem velem, megint meg sem hallotta amit mondtam" dolgok. Nem akarok többé az árnyéka lenni. Mit mondjak neki?

Mikor? Bocsi, hogy ilyen hosszú lett:/