Volt már veletek ilyen, h egy idegen annyira "megfogott a személyiségével", megszeretted volna őt jobban ismerni?

Tisztázzuk, h én vagyok a nő és férfiról van szó. Párkapcsolatban élek, DE NEM KIKEZDÉS, MEGCSALÁS céljából "vonzódom" a megismeréséhez.

Tavasszal kis házfelújítást végeztünk a szüleimmel és egy építőipari cégtől jöttek emberek segíteni. Volt köztük egy srác, akiről tudtam, h az egyik távoli unokatestvéremnek az exe. A jóképűségéből azt gondolná az ember először, h nagyképű, flegma stb., de egyáltalán nem volt az, sőt: szűkszavú volt ha leültünk kávézni a munkásokkal és visszahúzódó. Az egyik munkás, aki családtag és ismerte a srácot, elkezdte mesélni, h utoljára aki volt nő az életében, mennyire csúnyán átverte őt: összeakartak költözni, a srác jóhiszeműen, h akkor közös családi házat épít, majd mikor készen lett, a csaj meresztette és lecserélte őt egy másik pasira. Sajnos szerződés nem volt írva, ezért a srácot nem fizette ki a nő és így csúnyán alul maradt érzelmileg és anyagilag is. Bennem olyan empátia kialakult, mivel tudom jól milyen csalódni olyanban, akire még az életedet is rábíztad volna. Nem tudom megmagyarázni miért is kattog ezen az agyam és azon, h megismerjem. Tényleg, semmi komolyat, futókalandot nem szeretnék tőle, mert imádom/szeretem a páromat. Viszont a hatalmas csalódásomról senkivel nem tudtam beszélni, mert senki nem járt a cipőmben, a párom is érthetetlenül áll ez felett, h miért viselt meg annyira. Benne mintha magamat látnám csak fiúban. És itt nincs szó érzelmi vagy szexuális vonzódásról. Semmi ilyenről. Veletek is volt már ilyen? Vagy nekem ment el az eszem? :D