Mit lehetne kezdeni a kisbabás barátnőmmel, hogy ne gyógyuljon rá a gyerekére?

Hárman vagyunk barátnők. Egyazon gimit és okj szakmát végeztünk el mindhárman. Évekig együtt voltunk mindenhol, aztán elváltak kissé az útjaink, de a barátság megmaradt. Hármunk közül ketten tovább mentünk egyetemre, a kérdésben szereplő barátnőm pedig dolgozni kezdett, férjhez ment és gyereket szült. Ezt mind az elmúlt négy évben. Mi, akik egyetemre mentünk az utolsó évünket csináljuk. Tudjuk, hogy a kisbabás barátnőnknek sem könnyű a dolga, de senki sem kérte, hogy ezt az életet élje, plusz nekünk is megvan a magunk baja. Mégis mindig tőlünk várja el, hogy alkalmazkodjunk hozzá. Soha nem cuppan le a gyerekről, és ha megkérjük, hogy valahová ne hozza el, megsértődik. Ilyenkor kiakad, hogy akkor mégis hova tegye, mert ő nem tudja megoldani, hogy más vigyázzon rá. (meg tudná oldani. Javasoltuk is neki, hogy bízza a 17 éves unokatestvérére, a lány jó és még örülne is egy kis zsebpénznek de nem, ő nem adja egy kamasznak még egy órára sem... anyósával is van valami baja, szülei meg messze laknak azt mondjuk megértjük, de meg tudná oldani akkor is egy órára!) Ezekből kifolyólag vagy mi megyünk hozzá, és bámulhatjuk ahogy szoptat... (nőként sem jó élmény)... vagy éppen pelenkáz, vagy elhozza egy hozzájuk közeli helyre de akkor ott csak addig marad amíg a gyerek bömbölni nem kezd. De ez is csak ritkán lehet valami normális beülős hely mert a gyerek miatt nem telik luxusra... és ez szerintem később is így lesz. Én sajnálom, hogy így eltávolodunk. De ő nem akar dolgozni ezen a barátságon. Csak a gyerek van...