Nemrégiben eléggé eltávolodtam a "barátaimtól", mert állandóan csak a szart kavarják és kibeszélik egymást. Van aki hasonlóan érez?

Én kb 25 évesen építettem le az utolsó még általános iskolából örökölt barátomat. Középiskolában már csak haverjaim voltak, azóta csak ismerőseim. Őt akkor vesztettem el, amikor kiderült, hogy a barátnőm miatti bizalmatlanság miatt a családomnak kémkedik a hátam mögött. Igaz azzal a barátnőmmel vége lett a dolognak, de roppant tanulságos volt, hogy régi jóbarátban mennyire lehet megbízni. Ma már csak a feleségem és a két gyerekem számít. Azt tudom ajánlani, hogy mindig legyenek fenntartásaid, a barátaidnak mindig van és lesz saját érdekük, amit érvényesíteni fognak a hátad mögött is. A mai napig nem bántam meg, hogy azóta senkit nem engedtem a közelembe, mert idővel kiderült, hogy mindenkinek mögöttes szándékai voltak, akivel azt mondtam volna, hogy egy jóbaráti viszonyra esélyes, mert olyan jól kijöttünk és segítőleg, barátilag közeledett. 10 év múlva kellett rájönnöm, hogy ezek az emberek is csak álarcot viseltek, de nagyon örülök neki, hogy sosem bíztam meg bennük, mert utólag igazolódott be, hogy nem kellett. Ezeket az embereket továbbra is simerősökként tartom, mosolygok, és én is csak az érdekeimet érvényesítem, amikor és ami nekem előnyös. Ők is pont ugyanezt csinálják, csak a mosoly meg némi kedvesség amit mellécsomagolnak egy naív embernek eleinte megtévesztő. Tudni kell helyén kezelni az embereket.

Teljesen érthető, hogy társaságra és emberi interakcióra vágysz, tedd is azt, "ne savanyodjál be" de mindig legyenek fenntartásaid.