Valóban a kutya lehet az ember legjobb társa?

Volt egy cicám. Vele nőttem fel, 14 évig élt. Soha olyan barátom nem lesz emberi formában, mint ő.

A kutyával nekem az a bajom, hogy túl önzetlen és feltétel nélkül szeret. Azt sose tudtam értékelni, ami könnyen jön.

Egy macska szeretetét ki kell érdemelni, de ha ez megvan, sírig tartó társat kap vele az ember. A macskák természete közelebb áll az emberhez, pont ugyanannyira hangulat függő, mint mi. Ezért nem szokták őket szeretni, meg önzőnek nevezni. Ha rosszul van szocializálva, ha nem megfelelően van nevelve, persze hogy az.

Mellesleg a dorombolás gyógyító és nyugtató. (mármint nem ezo szinten hanem tényleg, kísérlettel bizonyítva pl segíti a csont gyógyulását)

Úgyhogy szerintem macskával jársz jól. Vagy ha inkább kutyás vagy, hát akkor vele.

(btw imádom a kutyákat is, még mielőtt vki azt hiszi, véresszájú macskaistenítő vagyok)

De amúgy a patkányok is nagyon nagyon nagyon kedves, hűséges és ragaszkodó társak csak sajnos nem élnek sokáig. :(

Mindenesetre az embereket jó okkal utálom, és nem csak te látod így, szót pazarolni se érdemes rájuk.

öt éves kutyáim a legjobb barátaim. Az elmúlt öt évben rengeteg ember jött ment, okozott örömöt és csalódást egyaránt. Nincs egy ember, akire azt mindanám, abban az öt évben végig ott volt. A kutyáim igen, végig ott voltak velem. <3

Tavaly az anorexiámban még szorosabban álltak mellettem (amikor még én fel se fogtam, hogy mekkora a baj, csak éreztem, hogy nagyon nem vagyok jól). <3

Imádom őket!!!!! <3