Fura, ha valakinek felnőttként nincsenek barátai? N

Az igazi barátságok olyan 14 éves kortól kb 25ig kötődnek. Azaz gimnázium plusz egyetem.

Ez után már csak kicsit felszinesebb haveri "barátságok" vannak pl.: kollégák ... vagy egymásba kapaszkodik két magányosabb személy.

Nem fura szerintem, nekem sincs már, legalább régebben volt, hát ez van majd csak alakul, higy benne hogy lesz valaki, majd csak össze futsz vele valahol :-)

Legyen valami hobbid ahol több ember van így majd a hobbi csak össze köt titeket aztán majd alakul.

Kitartás :-)

21F

Az a baj az ilyen topikokkal (és ugye naponta van), hogy nem tanulta meg még, hogy hogyan kell ismerkedni. Iskolában kényszerből összerakták másokkal, nem kellett megerőltetni magát érte, de nem tudja igazánm higy hogyan kell ismerkedni, szervezni, megtalálni a neked tetsző embereket stb. - ha leszólítják, vagy ott van mellettük egy társaságilag nyomulósabb egyén, aki próbál összefogni pár embert, lehet inkább elhúzódik, arra gondol hogy “mit pezseg ez itt, de ellenszenves”. De pedig igen, ismerkedés, programszervezés, megfelelő alkalomra a megfelelő embereket megtalálni, fenntartani az érdeklődésüket, ismeretségeket ápolni, ez valakitől energiabedobást követel. Vagy te leszel az a valaki, vagy esetleg ha találsz ilyen embert és támogatod, elvileg úgy is működhet. De az, hogy csak ül az ember és vágyakozik, az nem. IGEN, nehéz neked is kedves ismerőst találni gyakran, de nem lehetetlen. Mindenhol vannak szomszédok, egy utcában élők, ezekkel adódik, hogy legyen valami kapcsolat, ha másért nem, hogy a biztonságra együtt ügyeljenek. Ha van valami hobbi, sokszor vannak akik évtizedek óta művelnek valamit, és adják egymásnak a híreket a következő programról. “Cimborákat”, akik szívesen veled tartanak egy bulizásra mondjuk, még könnyebb összeszedni (nyilván ezek nem jóban-rosszban beszámítható emberkék, de ha program van jönnek mindig örömmel). Ha minden part szakad itt van az internet is, időhiányos ember online cseveg, programkedvelő meg itt szervez meetup-okat.

Kérdező abszolút nincs egyedül, sokan, legtöbben így “eszmélnek” fel, hogy jé valamit tenni is kéne a haverokért. Pl. ránéztél, hogy régi ismerősökkel, osztálytársakkal, távoli rokonokkal mi van, hogy folyik az életük, hova járnak szórakozni stb.? Tuti, hogy ha ráFacebookozol (vagy amilyen szoc médiák még vannak), találsz egyet, aki most írta ki, hogy megy ilyen-meg-ilyen programra, ráírhatsz, hogy hogy van, nem tudsz-e becsatlakozni erre (vagy a következőre), másnak ugyanúgy öröm megosztani a hobbiját és problémás sokszor embert találni.

Jó, nyilván nem mindenki alkatilag alkalmas, hogy elmenjen minden programra minden félig ismeretlennel. De akkor az meg menjen a saját hobbija után, ahol hasonszőrű emberekbe lehet futni. Nyilván lehet tartani az ünnepnapokat, bármit, ami kifogás, hogy egy üdvözlést dobj valakinek.

Picit álszent vagyok, mert én pont az az ember vagyok, aki kivonja magát sok felszínes ismeretségből, ami nem érdekel. Másrészt viszont hajlandó vagyok ezer kilométereket utazni, ha egy nekem fontos emberrel akarok találkozni. Csak döntsd el, mi/ki neked a fontos (melyik közös téma, melyik tulajdonság), és nem baj, ha van, akit visszadobsz, de aki fontos neked, annak menj utána :D

(De mondjuk ha valaki nálad próbálkozik, érdemes megbecsülni, akárki is, ki tudja mikor jön kapóra)

Ja és az egy általános szabály, hogy nem szabad begyöpösödöttnek, válogatósan idealistának lenni. Ha visszadobsz mindenkit, aki idősebb/fiatalabb/csúnyább/más nembe tartozik/satöbbi akkor elég kis tavacska marad a halászatra. Az a halálom, amikor összejön pár tök jó ember, de csalódottan elmarad utána a fele, mert ő azt hitte, hogy itt rögtön szőkeherceggel meg újlegjobbbarátnővel fog találkozni. Aki ennyire ítélkező, zárkózott és társaságilag lusta, annak nehéz dolga lesz.