Lánybarát, aki sokszor megbánt, és nem is veszi észre. Mit tanácsoltok?

Lánybarát. Ő 29/L, én 19/F

Tavaly ismertem meg, mert akkor kezdtem el dolgozni egy helyen, mint pultos. Ismerem a húgát is, az apját is. Nekik saját éttermük van, mióta barátok vagyunk, szinte minden szabadnapomon náluk fröccsözök és eszem. Én barátaimnak tartom őt és a húgát is, de mindkettőnek van egy olyan stílusa, amivel bárkit megbántanak. És ez nem is bántás, hanem mintha megmarna egy kígyó. Olyan érzés.

Próbálok kedves lenni velük, megkérdezem mi újság. Próbálok feldobni egy témát, az is baj. Szinte minden nap szar napja van. Ne szürcsöljek a szívószállal, mert zavarja. Most elutaznak. Kérdezem, hogy van e már intézve autó a reptérről a hotelbe. Hülye vagy, majd viszik az autót? Mondom reptéri transzferre gondoltam. És ezt olyan stílusban, hogy szó szerint szíven üt. Mielőtt megszólalok hozzájuk, 3x átfogalmazom a mondandómat, mielőtt kimondom, nehogy rosszat mondjak.

Van egy alapbetegségem, aminek a legenyhébb tünetei érintenek engem. Tourette szindróma. Néha tikkelek. Ma abból is poént csinált. Ez nagyon rosszul esett, mert én sose viccelnék más nyomorával.

De ez csak mellékes. Igazából ez a dolog aggaszt, hogy mindig attól tartok, mikor mondok rosszat. Ő olyan, úgy képzeljétek el, mintha minden nap menstruálna. De viccet félretéve, komolyan.

Én szeretném őket továbbra is számon tartani a barátaim között, de ezt a stílust nagyon nehezen tolerálom. Az, hogy ha megbotlik a nyelvem, vagy hülyébben sikerül kifejezni magam, vicc tárgya leszek. ,,Nagyon bolond" vagy ,,Van baj a toronyban". De sokszor épp azért botlik meg a nyelvem, mert nem merem a dolgokat úgy mondani, ahogy jól esne, hanem át kell fogalmaznom, nehogy okot adjak arra, hogy flegmázzon velem vagy oka legyen rámförmedni.

Egyszerűen nem tudom, hogyan igazodjam ehhez... hogyan kezeljem a helyzetet.

Remélem, Ti tudtok valami használható ötlettel szolgálni. Köszi!