Miért vagyok szomorú miután találkozunk?

Összehavarkodtam egy korombeli fiúval az iskolámban.

Mindig sokat beszélónk az iskolába és pénteken és tegnap is csináltunk közös programot. Elmentünk kajálni, vásárolni, stb...

Mindig jól elvagyunk, de miután hazamegyek mindig szomorú leszek.

Úgy érzem hogy túl szomorú-egyhangú az életem, és félek hogy valami végett nem fogunk többet haverkodni, és azon agyalok hogy vajon máskor is akar e majd összefutni, barátkozni velem.

Van pár igaz barátom, de ővelük ha találkook, mostanában unom. Pedig mát több éve legjobb barátok vagyunk, valmelyikkel már 10 éve.

De egyszerűen ha velük találkozok csak arra tudok gondolni hogy ha hazaérek mit kell még csinálnom, pl tanulnom, vagy csak arra vágyok hogy inkább otthon gépezzek, olvassak.