Van értelme haverkodnom vele? Mit lehet tenni?

Ezt a srácot régóta ismerem, de nagyon utáltam, mert a barátomat mindig lehúzta pénzzel (elsózott neki minden szart), és kihasználta. Egyszer a barátom elhívott ezzel a sráccal közös bicajozásra. Mivel nekem nincs kivel bicajoznom, és a srác imád tekerni, jobb híján összehaverkodtam vele, és együtt mentünk. Pozitívuma, hogy motivál, energikus (mindig sokan mentünk), nagyon szociális (könnyű vele beszélgetni, és mindenkivel el tud lenni), illemtudó, sőt az alkalmazottaknak mindig ad borravalót.

A másik oldalon viszont egy élősködő, aki minden bőrt megpróbál lehúzni a másikról, ha gyengeséget érez.

Sajnos szívesen segítek másokon, mondhatni csicskázok, és úgy érzem, egyre inkább visszaél a helyzettel. Már nem érzek részéről túl sok tiszteletet. Még a haverkodás legelején engem is megpróbált átqrni, de kiosztottam, és azt hittem innentől kezdve velem normális lesz. Bármilyen kis apró dolga van, azt mindig előtérbe helyezi velem szemben. Nekem lehet akármilyen fontos eseményem, az semmi, ráér. Ma is 3 órát késett (igaz, én otthon vártam), de valamelyik héten egyszerűen nem jött el, és fel sem hívott!

Természetesen ezt megemlítettem neki, de elbagatellizálta.

Próbálok vele tárgyalni a dolgokról, viszont úgy érzem, nem nekem kellene elmondanom alapvető dolgokat egy 30 éves felnőttnek, és türelmem sincs hozzá.

Múlt hónapban segítettem neki szerelésben, az anyja is kint volt. Jött egy helybeli srác, hogy kellene neki valami. Az a lényeg, hogy konkrétan mindketten lekakilták szerencsétlent, és csak azt nézték, hogyan tudnának pénzt lehúzni tőle. Nekem ez nagyon rosszul esett. Én segítek ott ingyen, és annyi empátia nincs bennük, hogyha nem is nekem, de legalább másnak visszaadják a kapott gesztust?

Rájöttem, hogy komplett hülye vagyok. Miért inaskodok olyan embereknek (már rájöttem, az egész családja olyan), akik másokat nagy ívben leszrnak?? Ha bármilyen ajándékot kapok az élettől, úgy szoktam érezni, hogy jó lenne adni egy kicsit belőle másoknak is.

Sajnos az ilyen hiénák mindig megtalálnak. Valamiért nem igazán szeretnek az emberek, és nincs sok haverom, emiatt nem szoktam csak úgy barátságokat kukába dobni. Biztosan van sok jellemhibám, valamit nem jól csinálok, az tuti, ha kevés haverom van. Szóval javítható még az a haverság, vagy esélytelen/nem éri meg?