Mit tegyek, ha 21 éves vagyok és még soha sem voltak barátaim, jelenleg sincs senki sem, akivel akár beszélgetni tudnék? Hogy kell barátokat szerezni?

Nyugodj meg, valaki az egész életét barátok nélkül kénytelen leélni, hiába pedálozott.

Beszélgetni itt is tudsz, azért van a net meg a gyakori.

Egyébként barátokat úgy tudsz szerezni, ha mindenkinek nyalod a s.ggét, azt mondod, amit hallani akar, fizetsz, ajándékozol, kölcsönadsz, önkénteskedsz, segítesz, segítesz mosolyogva és talán akkor kihasználnak.

De ezek soha nem lesznek igaz barátok.

Mert olyan nincs.

Manapság az emberek már csak érdekből barátkoznak és ezért az első kérdésük, hogy mivel foglalkozol (értsd mennyi pénzed van, mivel/miben tudsz neki segíteni, hasznára válni).

Szerintem a legigazabb barátságok még kisgyermekkorban köttetnek, mert akkor még nem az érdek dominál.

Úgy vélem, hogy akinek ez akkor nem jött össze, annak már kicsi az esélye, hogy felnőttként összefusson igaz barátjával, aki nem akarja megd.gni vagy kihasználni vagy lelki szemetesládának használni.

Ez van!

38 éves vagyok és sose voltak igaz barátaim, volt hogy pl. 5 év után az illető úgy döntött, hogy nem kívánja velem tartani a kapcsolatot a továbbiakban, de ezt nem velem közölte, hanem mással, egy pletykagenerátorral. A rólam megtudott bizalmas információkkal együtt... Sok barátságom volt, ahol kiálltam a másik mellett, segítettem neki, majd, mikor egyszer nekem lett volna hirtelen segítségre szükségem, vagy ki kellett volna állni értem, cserben hagyott.

Manapság nem könnyű barátokat szerezni.

Nincs igazi barátság szerintem sem. Ami kiskoromban kötetett,az később felengedett a felszínességig. Egy kis érdektelenség,egymás keresésének a hiánya,személyiségváltozás tönkre tette.

Középiskolai "barátaim" csak az összezártság miatt kommunikáltak,amint ez megszűnt,megszűnt a haverkodás is.

Így 20 évesen,hogy eljezdtem dolgozni,csak rosszabb: mindeki haverkodik,de kibeszéli a másikat. A pletykán kívül az alkoholmámor,a hetvégi beivások tartják össze a "barátokat",semmi több.

Ezeket a dolgokat összegezve inkább nem barátkozom. Nem érdekel a pletyka,sem az ivászat. Nem kellenek ígérgetések sem,sőt,a jópofizástól is hányak. Sőt,mivel nő vagyok,a velem barátkozó férfiakról kb mindig kiderül,hogy mit akarnak a közeledésükkel. Gusztustalan világban élünk,ez van!

Mi kell a barátkozáshoz?

Hát gondolj bele... te milyen embert kébzelsz el barátnak? Nahh, ilyennek kell lenned, ilyenné kell válnod.

De sablonos dolgok: Egy ilyen ember határozottabb, vidámabb, beszédesebb. Tehát megvannak a készségei arra, hogy bevonzza a többi embert, illetve be tud férkőzni mások társaságába.

Nem kell nagy dologra gondolni, csak pl arra, hogy amikor elmegy egy új helyre, belekezd egy új hobbiba-sportba, akkor ott beszédbe tud elegyedni a többiekkel, talál közös témát velük, nem gondja, ha neki kell kezdeményeznie, vannak tartalékkérdései, ha megakad a társalgás és hasonlók.

Szóval több a tapasztalat ebben, mint a valódi tudás és bátorság.

Így elsősorban neked is azt javaslom, hogy teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy minél többet lehess társaságban, tapasztalj többet! És aztán folyamatosan lehet kimozdulni a komfortzónából. Lehet kezdeményezni, hozzá lehet szólni mások témáihoz. És a többi...

Elméletet is be lehet vágni. Asszertivitás helyrerakja az önismeretedet. Kommunikációt is érdemes tudatosítani. Nagyon jó összefoglaló az „Első benyomás” c. Könyv, torrenten fent van. Érdemes a testbeszéddelbkülön foglalkozni (allan pease könyvek)