Mit gondoltok arròl a fèrfiròl aki 50 évesen?

Mit gondoljak róla?

Ezer oka lehet

Én anyum betegsége miatt lakom otthon,a ház pedig kettő komplett generációnak is elég lenne...sose tudhatod a másik embernek mik az indokai,felesleges lenézni bárkit is. És ha szűz? Ahhoz sincs tul som koze senkinek. Annak is 1000oja lehet.

Nem nézünk le senkit, csak véleményt formálunk, ha már gyakran kérdezősködnek itt. :-D

Amúgy, kicsit én is eltérek az átlagtól, nem éppen pozitív értelemben. Közel az 50-hez, másnak már a második, harmadik gyereke születik a világra, vagy éppen az unokáját kényezteti a végletekig. Én nem. Még nem. Más dolgokban is vannak eltérések nálam, de én inkább renitens vagyok, és néha előjön a dackorszak, még mindig. :( Nem úgy alakult, nem úgy alakítottam az életemet, mint a többi, normális ember (továbbtanulás-szerelem-munka-párkapcsolat-házasság-család-gyerek etc.). A szerelemhez hozzátartozik a szüzesség elvesztése is. Én későn jutottam el odáig, kb. 22 lehettem. Ismerek olyan embert, aki csalódott egy nagyot fiatal éveiben, utána meg nőre rá nem nézett többet. Csalódtam én is, aztán jött a következő nő, akire ránéztem, majd csalódtam, néztem, csalódtam, néztem és ez így ment sokáig. Közben azt gondoltam, hogy bár közhely, de ami nem öl meg, az megerősít…

Vannak olyan dolgok, amiket meg kell lépni az életben. Ilyen az elköltözés is, és nem azért kell "kirepülni", mert nem elég nagy a ház, vagy lakás – "a ház pedig kettő komplett generációnak is elég lenne". Én is elfértem volna még évtizedeket otthon, de amit láttam a világból ezen a téren, az az, hogy nem egészséges együtt megöregedni a szülővel. Nem hinném, hogy nem szül pszichés anomáliákat a sokévtizedes együttélés. Mondhatja bárki magának, hogy nem, én teljesen egészséges vagyok minden téren. Nincs azzal semmi baj, ha hazudunk magunknak. Ja, és ha már "kirepülés", akkor azt az állatvilágból, a madaraktól vettük át, mert ott is egy ideig nevelgetik fiókáikat, aztán szó szerint kirepülnek, ösztönből. Nem hallottam még olyanról, hogy együtt öregedtek volna meg a szárnyasok a fiókákkal. :))

Most gondolhatjátok, hogy nem vagyunk "állatok". Persze, nem vagyunk, de sokszor lehet hallgatni az állatokra, az ösztönökre. Van, hogy az állatok okosabbak az embernél.

Persze, az más, ha valakit ápolni kell – "Én anyum betegsége miatt lakom otthon". De már megoldás is szóba jöhetett volna. Ja, hogy anyagi megfontolás…? Oké, értem.

Ha valaki azt mondja magáról, hogy "akkor se ha szűzen halok meg", ott van egyfajta vágy a szexualitásra, vele egyetemben némi 'difi' is, nem kicsi! Képtelen a nőkkel való kapcsolattermtésre, bátortalanság, félénkség, félsz etc. Ha nem érdekelné a szex, akkor az sem érdekelné, hogy szűzen hal-e meg. Egy pszichológus ki tudná deríteni az okokat. Szerintem, visszavezetné a szülő-gyerek viszonyra… meg hogy miért nem lett a férfiból férfi… Nagyon sok dolog kiderülne.

Éli a saját életét, ahogy ő jónak tartja.

Nincs joga egy kívülállónak erről véleményt alkotni, ugyanis nem tudhatod nincs-e valami betegsége, lelki problémája, anyagi terhe, bármi.

Ezen az alapon sokakat fikázhatsz, csak azért mert nem úgy él ahogy te. Leszólhatod Józsit mert kutyát tart. Megvetheted Bélát, mert vegetáriánus. Vagy kinevetheted Gyurit mert a csillagászatot kedveli.

Ne kritizálj, mert lehet hogy a te életviteledben is van megkérdőjelezni való.... ;)

22:

"...nem egészséges együtt megöregedni a szülővel. Nem hinném, hogy nem szül pszichés anomáliákat a sokévtizedes együttélés."

Nem hiszem el, amit látok. Még a nagyapámék nemzedéke is úgy élt, hogy generációk éltek együtt. Annál egészségesebb, jobb felfogású, becsületesebb embert, mint a nagyapám azóta se láttam. Ezzel gyakorlatilag azt mondod, hogy amikor még a családokban nemzedékek együtt élték le az életüket, azok mind pszichológiai betegek voltak.......

Egészen elképesztő felfogás. Valójában pont a fordítottja az igaz. A mai elköltözős, 12 évesen otthonról elszökdöső, 5 év alatt 100 évet tapasztalt emberek (ismerek ilyent) mindennek mondhatók, csak lelkileg egészségesnek nem. És én most persze lélekről beszélek, nem pszichéről. Bármennyire is szeretnék elhitetni a kettő nem ugyanaz. Szóval vigyázzunk mit mondunk!

Természetesen azt se lehet mondani, hogy mindenki jobb, aki a szüleivel él azoknál, akik elköltöznek 18 évesen. De fordítva se. Viszont körülnézve a világban az a saját, egyéni tapasztalatom, hogy ahol sok nemzedék együtt nő fel, még mindig többnyire egészségesebb lelkületűek az emberek.

A szüzesség másik téma és igazából nem kapcsolódik ahhoz, hogy valaki együtt él az anyjával vagy sem, ez sokkal inkább korszellem probléma. Meggyőződésem, hogy nagyon nehezen lesz egészséges lelkületű az a lány vagy fiú, aki 10-13 évesen szexuális kalandokba keveredik. Már ne is haragudj de 14 éves lány is csak akkor lehet érett ilyesmire ha kiemelkedő szellemi képességű, és kiváló erkölcsi, társadalmi nevelést kapott. Ez alatt a kor alatt meg semmilyen szempontból nem érett.

Azok a szerencsétlen, disney agymosott, facebookr.i.b.an.cok és hímri.ng.y.ócskák, akik gyerekként kelletik és árulják magukat, nagyon komoly érzelmi defektust szenvednek és aligha egészségesek akár lelki, akár pszichés szempontból. Nem véletlenül olyan a világ amilyen.

Szóval önmagában az, hogy ki szűz ki nem, az anyjával él vagy sem, semmilyen szempontból nem jelent kategóriát. Alapvetően ezektől senki se lesz, se jobb se rosszabb.

De akik 30 40 évesen is anyuval elnek nincs tarsuk, nem alapitanak csaladatot, kb mint egy panelos ivartalanitott macska, aki soha nem volt még kertben. Persze igy is le lehet elni egy èletet felnövés nelkül, de ez nem normalis.

Mérgezö szülök cimmel futnak azok a cikkek ahol leirjàk hogyan nevelnek azok a szülök mit rontanak el, ahol a gyerek ki nem hogy èletképtelen lesz de azt is hiszi ez jo.nem tud, de ki sem akar repülni.

Ez nem összetévesztendö a Dallas tipusu többgeneràcios èlettel. Ez pszichikailag serült beteg dolog. Ahol az anya joforman annyiban különbözik csak egy felesegtöl, hogy epp hogy csak szex nincs.

Életképtelen a nemzéstől kezdve az ellátásig.

Csak a pelenka hiányzik meg egy cumi.

Annak a néhány "megmondom a tutit" válaszadónak a figyelmébe ajánlanám:

Egyik véglet az "olaszos család"-típus. Egy portán legalább 3 generáció, 8-10 ember(vagy még több), mindenki segít mindenkit, odafigyelnek a legkisebbre és a legidősebbre, vidámság, napsütés, egészséges kaják -naná hogy a nagyika főz- mediterrán életérzés, bla-bla-bla.

A másik véglet: elzárt világban Mama -aki már nem is él- és az ő nagyfia(lásd Anthony Perkins Psycho c. filmjében)

Természetesen a képi világ is csupa fekete-fehérben mutatva, rémületet keltő aláfestő zenével.

Világos, hogy elsőre rávágod, melyik a jobb, melyik a szimpatikusabb.

Csak hogy a két véglet között, milliónyi variáció létezik még!

Szóval, ha tudod, hogy hol az optimális határ, és meg tudod húzni a halálpontos választóvonalat a kettő között, majd akkor alkoss véleményt.

Addig viszont hagyd, hogy egy felnőtt ember, önmaga döntsön a saját sorsáról.