Mi értelme így az életnek?

Már gyerekként diszleksziát diazkalkuliát diszgráfiát diagnosztizáltak nálam, mindig is nehezen ment a tanulás, mindig azért kellett küzdenem hogy meg ne bukjak. A faipari szak iskolát ahol asztalosnak tanultam otthagytam egy semmit nem érő okj képzés miatt, ezért nincs érettségim, de amúgy is nemtudom hogy hoztam volna össze ilyen gyenge képességekkel. Sok mindennel nem vagyok képbe szótalálási nehézségeim vannak kicsi a szókincsem, alig tudok értelmes mondatot mondani, nagyon nehezen tudom kifejezni magam.

2018ban leraktam a targonca vezetői vizsgát, ezen kívül ami miatt otthagytam a középsulit az a számítógép szerelő és karbantartó okj. Ezzel kitörölhetem, mert nincs ilyen munka, tiszta vicc az egész. Szóval van ez a 2 szakmám ezenkivűl beadtam sok más helyre a jelentkezésem, betanított munkákra, fizikai munkákra, de sehonnan nem kaptam választ. Már így vagyok munkanélkül egy ideje, és már ötletem sincs mihez kezdjek. Mit tudok tenni ha egyszerűen nem hívnak sehonnan sem? Mind emellett olyan rosszul esik hogy mindenki más halad az életében, családtag, haverok, ismerősök, dolgozik, van párja, boldog, egyik munkahelyről másikba lép, csak én vagyok így megrekedve egy helyben, és nem jutok egyről a kettőre. Már magamat okolom hogy miért vagyok ilyen elcseszett, szerencsétlen? Nekem miért nem lehet egy normális életem? Már annyira unom az itthon létet, teljesen padlón vagyok, úgy dolgoznék már! Komolyan már az öngyilkosságra is gondoltam, de nem merem megtenni. De akkor is mi értelme így létezni?