Szerintetek mit ér az ember párkapcsolat nélkül? Hogyan lehetne egy felnőtt ember boldog, ha nincs párja az életben? Mi értelme a magánynak és az egyedüllétnek?

Annyit ér, mint bárki más. Nem ettől lesz valaki, és még boldog sem. Hiszen sokszor pont a párkapcsolat a boldogtalanság forrása, a veszekedések, problémák oka.

Egyedül is kell tudni boldogulni, teljes életet élni. És akkor jön a párkapcsolat is. De a párkapcsolat ne valami menekülés legyen. Meg akin érezni, hogy mindent a párjától várna el, attól általában menekülnek is az emberek.

A magány és az egyedüllét nem ugyanaz.

Nem vagyok magányos, mert van családom, vannak barátaim, munkatársaim. Van kivel eltölteni az időmet, nem egy bezárkózott, antiszociális ember vagyok. Akkor sem, ha nincs párom. De mondjuk én egyedül is jól feltalálom magam. Meg sok minden van, amit eleve egyedül lehet csinálni, pl. olvasás.

Nagyon sok házas ismerőstől hallom, hogy iszonyatosan magányosak, boldogtalanok, megkeseredettek.

Nézzük negatívan:

Semmit sem ér.

Sehogyan sem lehet egyedül boldog,csak ha van mellette valaki.

Semmi,egyedül csak szomorkodni tudsz és várni.

Most pedig nézzük pozitívan:

Ugyan annyit ér mint a többi ember,semmivel sem kevesebb senkinél.

Ha tesz azért hogy boldog legyen.

Mindennek van értelme csak meg kell találni, egyedül is képesnek kell boldognak lenni,ha sikerül akkor jöhet egy kapcsolat, ne hidd azt hogy ha kapcsolatban leszel valakivel mindig is boldog leszel,mindenhol lesz valami gond amiket meg kell oldani, ha boldogtalan vagy akkor nem valószínű hogy ki tudsz alakítani egy jó kapcsolat, de mindenre van lehetőséged, ha boldog vagy és jól is érzed magadat akkor ezt látják rajtad így sokkal nagyobb arra az esély hogy ki tudj alakítani egy kapcsolatot,szerintem szomorú, boldogtalan emberrel senki sem akar hosszú távú kapcsolatot ki alakítani.

Én ezer éve vagyok egyedül, sőt, még sose éltem együtt senkivel. El kell fogadni, hogy mást szántak neked (legalábbis ebben a periódusban, aztán ez is változhat szerintem).

Előnyei számomra: most pl. külföldön dolgozom lassan két éve pénzgyűjtés céljából, így sokkal könnyebb, mintha lenne otthon valaki és féltékenykedne. xD Ha meg ő is kint lenne, félő hogy a szürke munkás hétköznapok rányomnák a bélyeget a kapcsolatra.

Erősíthetem a kapcsolataimat a barátaimmal, könnyebben szerzek új barátokat, mintha lenne egy prioritásom.

Nem kell húsos kaját készítenem minden nap, néha elég a saláta is, nem fogy annyira a pénz. xD

Nem kell borotválkoznom odalenn. 😁

Szóval látod, számos előnyt tudok felsorolni, mondom ezt úgy, hogy alapvetően én is vágyok társra.

A kérdésedből úgy tűnik, fontos neked a párkapcsolat. Ha így van, akkor tegyél érte, hogy legyen!

Azt látom az ismerőseim körében, hogy aki nyitott egy kapcsolatra és elhatározza, hogy kapcsolatot létesít, és reálisak az igényei, annak lesz is párja rövid időn belül, aki viszont nem hisz benne, annak nem is jön össze. Tehát sok múlik a hozzáálláson.

Nem azt mondom, hogy ez mindig így van, de általában így van.

Szerintem sincs értelme ennek az egésznek párkapcsolat nélkül. Egy darabig jó egyedül, aztán már úgy érzed, hogy túl van húzva az agyad, mert nem látsz magad körül mást, csak párokat meg újabb gyerekeket.

Anyám azt mondja, hogy inkább legyek egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Szerintem meg egy rossz kapcsolat is egészségesebb a semminél, mert legalább figyel rád a párod, még ha negatívan is.

Velem, az egyetemi végzettségem ellenére valami nem stimmelhet, hogy nem jött eddig össze semmi ilyesmi. Őszintén szólva, már nem is számítok rá... Én is csak egyszer lettem volna fiatal, az már elmúlt. A húszas éveimben szerettem volna esetlegesen gyereket vállalni. Sajnos ez nem jött össze. Nem feltétlenül az én hibám. Ez a világ tele van olyan "pszichopatákkal", akik a hozzám hasonló áldozatokra húzzák rá ugyanezt a jelzőt. Mivel nő vagyok, és a horoszkópom szerint családcentrikus, ezért ezt elég nehéz feldolgoznom.