Az emberek miért szeretnek a környezetvédelem miatt aggódni ahelyett, hogy élnék az életüket?

Öngyilkos én sem akarok lenni. De közvetve vagy közvetlenül, az is az én életem. Személy szerint úgy gondolom, hogy sok dolgot tudok(tudunk) tenni a környezetünkért annak érdekében, ami nem jelent komoly lemondásokat, csak apró odafigyelés. Még csak munkanélkülivé sem kell válni, elhagyni a húst, eladni a kocsit és hasonló drasztikus dolgok... Csak egyszerű figyelmességek, amik szerintem mindenkinek beleférnének. És úgy gondolom, hogy ezt senki sem foghatja másra, hogy "de ő sem csinálja, akkor én miért". Már csak azért sem, mert ha mindenki így gondolkodik, semmi sem fog történni, ezen a szinten pedig nem kerül semmibe figyelni. Szokták mondani, gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Nem kell elveszteni a józan észt, ebben egyetértek.

Egyébként két fő dologgal van baj: mi, kis emberek hiába igyekszünk, ha nagyrészt a nagyvállalatok e az ipar hagy nyomot a környezetben. Sokan ezért fordultak az aktivista tevékenységek felé.

A másik probléma a túlnépesedés. Mindenki úgy ítéli meg, hogy "neki jár a család, neki kell a gyerek" és mindenkinek kétségkívül joga van ehhez. Viszont ezzel a joggal élni veszélyes. Ma már sokkal nagyobb felelősséggel kell meghozni szerintem a gyerekvállalás döntését. És amíg az előző században ez egy hatalmas áldásnak számított, ha a mennyiség a minőség rovására megy, ez inkább egy hatalmas átok...

A túlnépesedés nem probléma; a Földnek lehetne annyi eroforrasa amennyi eltart minket plane, hogy a tényleg szaporább nemzeteknek / nepretegeknek nincs akkora ökológiai lábnyoma, mint azoknak, akik nem akarnak nagy családot. Magyarán nem azoknak van 8 gyerekük, akik minden évben mennek görögbe nyaralni, és 2 havonta új szupertelefont vesznek az egész családnak, hanem olyanoknak, akik valszeg használt ruhákba járnak, nem költenek túl sok extrára, és ki tudja, talán maguk is termelik a zöldségeiket a kértjükben.

És nem is a fogyasztással van baj. A fogyasztás teremt munkát, az mozgatja a pénzt, sőt, motiváció is lehet sokaknak. Fogyasztás nélkül nincs gazdaság.

A gond azzal van, hogy az iparosok k urvára kapzsik.

A létező legolcsóbb szállítási eszközöket használják, a lehetőségeikhez mért legolcsóbb anyagokat használják, amiket elavult, de olcsó módokon dolgoznak fel, plusz annyi pénzt adnak a dolgozóiknak, amennyivel éppencsakhogy életben bírják tartani magukat. És ez (a munkások alulfizetésén kívül) mind rendkívül kornyezetszennyezo.

Itt a bibi. Annyit kéne tennünk - a bolygo teljes lakosságának együtt, hogy ezt a parazita 1%ot (sőt, még annyian sincsenek) megfosztja a haszontol. Hogy ne érje meg nekik megölni minket.

De azoknak az időknek már vége, amikor képesek voltunk összefogni, hogy a parazitát bitófára vezessük, és jobb rendszert teremtsünk.

Ma ezek a lehetőségeink, ha parazitával állunk szemben:

- teljes apátia: "úgysem tehetünk semmit, szóval ne is tegyünk semmit"

- konteo gyártás: igazából nincs is ám baj!! meleg mindig volt, csak most ezzel a hulye klímaváltotassal meg gretathunberggel akarják elterelni a figyelmünket a tényleg veszélyes dolgokról

- talpnyalás: az iparosok és kereskedők nem csinálnak semmi rosszat, és mindenki aki mást gondol csak irigy a sikerekre, és lusta változtatni.

- az internet harcos: (képviselem magam :D) arra vár, hogy majd más elkezdi a forradalmat, de addig csak a neten vesztegeti el szépen lassan a lelkesedését olyan véleményeket olvasva, hogy "úgysem tehetünk semmit"

Szóval ja....

A lényeg az, hogy az aggodalom jobb, mint az apátia. Az aggodalombol még lehet cselekvés, de a "minden mindegy, igyis úgyis meghalunk" hozzáállásból nem.