Miért nem kellek soha senkinek? 26/f

tojd le őket! én ugyanigy szenvedtem huszonévesen, mint te, aztán rájöttem, hogy egymagamban is lehetek boldog. a sok idióta meg legyen boldog nélkülem, én is az vagyok nélkülük! tehetnek egy szivességet!

(ja, és alapból ne volt ilyen a stilusom, a sok elutasitás tett ilyenné)

Pont azért ami írsz, azért nem kellesz senkinek. Mert próbálsz jó ember lenni, segíteni.

Ha egy bunkó alkoholista, kigyúrt, pénzes tahó lennél aki másokon átgázol, nagy az arca és BMW-vel nyomul, akkor azonnal lenne nőd is, haverod is.

Üdv a 21. században!

Ők nem illettek hozzád. Illetve az is probléma, hogy te segítesz nekik... és te ezt így is élted meg ugyan... De ők?? Nekik szükségük volt rád? Szimpatikusabbnak láttak az áldozatod miatt? Valószínűleg nem. Jobb emberismerővé kell válnod.

Első benyomás

Című könyvet javaslom.

Tehát attól leszel szimpatikus valakinek, ha kielégíted az ő (így ismerkedés elején) társas szükségleteit. A fenti könyv pedig azért jó, mert úgy segít elérni ezt, hogy közben nem kell színészkedned, nem kell feladnod önmagadat.

Kiegészítőnek ehhez pedog már rengeteg irányban el lehet indjlni. Testbeszéd nagyon jó. Önosmereti témában bármi! Tanulni kell, és mégtöbbet gyakorolni.

Akik ügyesek ismerkedésben, azok egész életükben ezt csinálták. Mert ilyen kicsalongóbb természetűek,így vannak összerakva. Tehát ennyit kell bepótolni. Nem egyszerű.

És aztán ott van az is, hogy nem kell mindenkivel barátkozni, csak a megfelelő emberekkel. De ehhez kicsit meg kell ismerni mindenkit 🙂 energiát kell bele fektetni.