Kinek a hibája lehet?

Nem igaz az, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Egy borsodi cigánytelepre született gyerek hiába akarna elérni valamit, hiába álmodozik, nem fog sikerülni neki, mert sem az anyagi, sem a szociális háttere nem teszi lehetővé.

Elsősorban a szülő tehet arról, hogy milyen lesz a gyereke. A gyerek a szülő tükörképe. Emellett veleszületett pszichológiai sérülékenység kérdése is, hogy valaki képes-e felülkerekedni a szülőktől örökölt mintázatain, és meglátja-e, hogy problémás az élete. Vannak, akik nem is tudnak róla, hogy mérgező szüleik voltak. Egy szénné traumatizált gyerek nem fogja elhinni magáról, hogy képes arra, amit szeretne, mert túl sokat nyomott a latba, hogy a szülei nem bátorították. Simán el lehet rontani egy gyereket úgy, hogy ha folyton kritizálják és nem hagyják kibontakozni, mert negatív kép alakul ki benne.

Ha a gyerek felismeri, hogy rosszul megy az élete, az ő felelőssége, hogy segítséget kérjen, de nem az ő hibája, hogy olyan lett, amilyen.

A szülőkre való "mutogatás" nem kifogás, hanem ok és magyarázat. Ám felnőttként már a mi felelősségünk, hogy igyekezzünk jó irányba terelni az életünket.

11-es vagyok.

Micsodát? :)

11!

A nagy átlag azért nem a borsodi cigánytelepre születik. De onnan is ki lehet törni akarattal és elszántsággal.