Miért nincs humorérzéke a lányoknak?

Azt mondjuk sehol sem írtam, hogy a nők nem viccesek, hanem csak annyit, hogy általában a férfiak viccesebbek.

Azért hangzik olyan jól az az érv, mert az egész kérdésnél a legszámszerűsíthetőbb és eleve a legerősebb. Ez nem anekdotikus érvelés, hogy "deénnőkénthúúúú,deviccesvagyok".

A férfiak nem azt értékelik, hogy a nő humoros? Hogyne értékelnék. Az a helyzet, hogy a férfiak is szokták szép számmal említeni a humort társkereséskor.

Az, hogy te megint csak saját magad felé húzol és csőlátással nézed, amit írtam, még nem azt jelenti, hogy téged támasztottalak alá.

Felvázoltad az általános tendenciát, amit LÁTNI AKARSZ. A humor elég alap a kommunikációban, szóval mindkét fél próbálkozik.

Teljes mértékben megértettem, amit írtál. Megfogadhatnád a saját tanácsod: Esetleg te is megérthetnéd, amit írok. Nem, nem úgy, hogy valami feminista szemlélettől túlfűtve mindent próbálsz az egyenlőségre húzni, hanem úgy, hogy esetleg tényleg körülnézel a környezetedben. És nem a szemed szúrja a humoristás érv, hanem rájössz, hogy ja, ez bizony tényleg úgy van. Ha kényelmes, ha nem.

(Azt észrevetted, hogy a "lefáradtam tőled" szöveg általában azoktól jön, akik érzik, hogy valami nem stimmel abban, amit írnak, de sosem ismernék el?)

Az a nagy igazság, hogy:

- A férfiak humorosak.

- A nők meg hisztisek!

"Azt észrevetted, hogy a "lefáradtam tőled" szöveg általában azoktól jön, akik érzik, hogy valami nem stimmel abban, amit írnak, de sosem ismernék el?"

Ha te mondod, minden bizonnyal így van. Már csak az a kérdés, mennyire releváns a MI vitánk szempontjából az, hogy mások mit miért mondanak a SAJÁT vitájukban.

Ami engem illet, őszintén érzem úgy, hogy sokkal több szájtépést szenteltünk a témának már így is, mint amennyit érdemelne, és különösen fárasztóvá teszi a veled való kommunikációt az, hogy bármilyen gondolatmenetet próbál neked átadni az ember szájbarágósan, annyit kap tőled cserébe, hogy "több a férfi humorista" és "nem ugyanazt gondolod, mint én, tehát hazudsz saját magadnak". Minél többször kell lefutnom ugyanazt a kört, annál kevesebb türelmem marad hozzá, ez már csak ilyen.

"Azért hangzik olyan jól az az érv, mert az egész kérdésnél a legszámszerűsíthetőbb és eleve a legerősebb."

Ja, számszerűsíthető, csak nem biztos, hogy az következik belőle, amit te leszűrsz. Akkor bizonyítaná az álláspontodat minden kétséget kizáróan, ha abból az alapvetésből indulnánk ki, hogy aki vicces, az mindenképpen humorista akar lenni, és az is lesz; ebből kifolyólag csak az az ember lehet vicces, aki humorista. Ebben az esetben valóban kijelenthetnénk teljes meggyőződéssel, hogy több humoros férfi van, mint humoros nő. Ugyanakkor ez azt is jelentené, hogy a férfiak túlnyomó többsége (értsd: mindenki, aki nem humorista) humortalan, úgyhogy felesleges lenne amellett kardoskodnod, hogy a humor a férfiak jellemző erénye.

Amennyiben viszont nem gondolod törvényszerűnek azt, hogy egy humoros ember karriert fog építeni a humorára, fel kell tenned a kérdést, hogy vajon mi az oka annak, ha esetleg tényleg nem épít. Én felkínáltam erre egy lehetséges magyarázatod, mire te leírtad még egyszer, hogy több férfi humorista van, tehát a férfiak viccesebbek.

Visszatérve:

"Hát, akárhogy nézzük, az ember általában azzal fejlődhet, amivel próbálkozik."

Leszögezném: én eleve nem hittem, hogy a humor valami begyakorolható, kemény munkával és akaraterővel elérhető dolog lenne, mint mondjuk az izomépítés. Akkor már inkább a művészi vízióhoz hasonlítanám, ami vagy jön, vagy nem, de semmiképpen sem akkor fog, ha te nagyon-nagyon akarod és erőlteted, hanem akkor, ha van hozzá affinitásod természetednél fogva. Csupán annyit fűztem hozzá a fejlődéshez (amit te hoztál a képbe), hogy ha elméletben lehetséges lenne, akkor is kellene hozzá az, hogy az aktuálisan humorizáló emberke őszinte visszajelzést kapjon a többiektől, ne kedvességet. Megismétlem saját magam: nem azt írtam le, hogy miért lehet több vicces férfi, hanem azt, hogy egy MÁR ELEVE vicces férfi miért fog előbb befutni a viccességével, mint egy MÁR ELEVE vicces nő.

Három központi gondolatot fogalmaztál meg:

1. Minél többször próbálsz vicces lenni, annál jobb humorod lesz, hiszen belerázódsz. ("Hát, akárhogy nézzük, az ember általában azzal fejlődhet, amivel próbálkozik.")

2. Mind a férfiak, mind a nők próbálnak viccesek lenni. ("A humor elég alap a kommunikációban, szóval mindkét fél próbálkozik.")

3. A férfiak viccesebbek, mint a nők. ("Azt mondjuk sehol sem írtam, hogy a nők nem viccesek, hanem csak annyit, hogy általában a férfiak viccesebbek.")

Döntsd el, hogy a három állításod közül melyik a hamis, mert ez így baromi következetlen. Segítek:

- Ha a próbálkozás teszi idővel humorossá az embert, és próbálkoznak mind a nők, mind a férfiak, akkor a férfiak és a nők általában véve ugyanannyira viccesek.

- Ha a próbálkozás teszi humorossá az embert, és a férfiak viccesebbek, mint a nők, akkor a férfiak próbálkoznak többet.

- Ha próbálkoznak viccesek lenni mind a nők, mind a férfiak, mégis a férfiak azok, akiknek sikerül, akkor nem a próbálkozás teszi humorossá az embert.

Amennyiben azt gondolod, hogy a férfiaknak az adottságaik jobbak ahhoz, hogy viccesek legyenek, azt nyugodtan leírhatod, de akkor egyedül az fog neked maradni érvként ellenem, hogy csőlátású feminista vagyok, aki nem akar szétnézni a környezetében, mert ha látná a valóságot, az sértené az egóját (ahogyan már a fejemhez is vágtad ügyesen). Természetesen ezzel az erővel mondhatnám neked én is, hogy hímsoviniszta vagy és a világért sem ismernéd el, hogy van, amiben a férfiak nem jobbak a nőknél, hanem mondjuk "csak" ugyanolyanok, csakhogy nekem nem volt célom sem a személyedet támadni, sem elvitatni tőled a tapasztalataidat és jobban tudni helyetted, hogy mit látsz a világban.

Itt be is fejeztem veled, ezt a hozzászólást azért írtam meg, hogy aki idetéved és nem lusta az olvasáshoz, az mérlegelhesse az álláspontomat és összevethesse a tiéddel, majd eldönthesse szabadon, hogy melyikünknek ad igazat.

Ui. A 43. választ megmosolyogtam, megért egy felpontozást.