Meg fogok feleni a saját elvárásaimnak? Félek. Szükségem lenne néhány bátorító szóra.

Elég nehéz helyzetben érzem magam. Több mint egy éve elköltöztem otthonról a barátommal egy albérletbe. Szerencsére így is sikerült jelentős összeget félretenni, viszont a kapcsolatunk nagyon sok szempont miatt elkezdett egyre nehezebben elviselhető lenni.

Azt tudni kell, hogy a családom nem támogatott soha sem anyagilag, de még lelkileg sem. Féltem a terveimről beszélni, mert folyton azt sulykolták belém, hogy egyedül a fenekem sem tudom kitörölni. A páromat sem fogadták el a kezdetek óta. Lekezelően beszéltek vele, róla és fenyegettek, hogy ha vele maradok akkor annak súlyos következményei lesznek. Anyám soha nem látogatott meg költözés után (fel sem hívott, én kellett keressem), soha nem nézte meg a lakást és soha nem mondta, hogy ez egy jó döntés volt.

Az utóbbi hat hónap a kapcsolatomban egy mélyrepülés volt. Ha a terveimről beszéltem a barátommal nem kaptam tőle pozitív visszajelzést, mintha nem akart volna velem jövőt. Ez zavart, mert neki nem voltak tervei, pedig én alakítottam volna az enyémeket, kötöttem volna kompormisszumot, de nem volt kivel.

Több mint két éves kapcsolat volt. Néhány hete szakítottunk. Nem tudok hazamenni, mert félek, hogy lelkileg teljesen összetörök. Talán túlzásnak gondoljátok, de nekem az egész gyerekkorom egy folyamatos kínszenvedés volt és bántalmaztak. (Ezt pszichológussal próbálom feldolgozni ami nagyon sokat segít)

A lényeg az, hogy el akarok költözni. Nem élek magyarországon, de szerettem volna odaköltözni, hogy olyasmit tanuljak amit szeretek.

Nem tudom, hogy felvesznek-e egyetemre, nem tudom, jó munkahelyet fogok-e találni. Félek, hogy rettenetesen magányos leszek, mivel a családommal "elvágtam" a kapcsolatot és úgy érzem nincs senkim.

Kicsit hosszú lett, de remélem lesz türelmetek elolvasni.

20/l