Más is van így az élettel? Mit gondoltok erről?
Semmi nem mozgat meg különösebben az életben, de nem vagyok boldogtalan. Ha hívnak valahova, vagy valamit hoz az élet, tehát nem én lépek aktívan, akkor belemegyek dolgokba, de magamtól nem kezdeményezek különösebben semmit. Nem vágyom semmire igazán. Amikor az iskola határozta meg a napjaim elég keményen, sok feladat, emberek, különórák, életritmus stb. sokszor éreztem negatívnak az egészet, mert sok téren jöttek elő kisebb, és hatalmasabb problémák. Ehhez viszonyítva biztonságos a jelenlegi életmódom, mert kevés dolog van, ami problémát okozhat.
Más is érzett már így élete során? Van neve ennek a tünetnek? Szerintetek lehet ez az alapvető beállítottságom (Biztonságra, nyugalomra való törekvés, motiválatlanság), vagy szimplán beteg vagyok?
Ez a komfortzona.
Sajnos hajlamosit arra hogy korlatok közt élj
Nekem a fásultság szó is eszembe jut a leírásod kapcsán.
Esetleg céltalanság?
Ez a világ úgy van berendezve, hogy fogadd el készen a dolgokat. Ülj le a TV elé, a net elé és nézd,olvasd...Fogadd el, ne gondolkodj. És az ember szépen belesüpped ebbe és éli a mindennapjait különösebb motiváció nélkül.
Talán át kellene gondolnod, ki vagy te, mi érdekel valójában, miért tudnál lelkesedni. Lehet,hogy érdekes utazás lenne egy ilyen önismereti túra és találnál célt magadnak, amiért izgatottan ébrednél reggelente.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!