Vajon miért utálom a gyerekeket?

"Gyerekként is visszahúzódó voltam, akkor se szerettem a többi gyereket"

"sokkal felelősebbnek gondolom magam, mint azok, akik a csokra lövöldözik magukból a gyerekeket."

"Én sem szeretem őket, gyerekként sem értettem, hogy minek kell üvölteni, mint a nyomorék."

Na, erről írtam az előbb, emberek, akik azt hiszik, hogy ők gyerekként is mások voltak, mint a többi ember, ők már akkor felnőttek voltak. Remélem, hogy még kamaszok vagytok, mert ha ezeket felnőttek írják, az elég elkeserítő. A társadalom tényleg durván butul.

A rokonságunkban 10 darab 12 évnél kisebb gyerek van, amelyek közül jól kijövök 5-el. De abból az 5-ből 3 két év alatt van, a legkisebb meg csak 6 hetes, szóval még bármi lehet...

Amúgy az 5-ből a 2 legnagyobb pont nem hisztis, meg idegesítő. Az egyik pl (fiú) ovisan mikor esküvőben voltunk megkérdezte az anyját, hogy "Mehetek-e szaladgálni össze-vissza?" :D (A kisgyerekek nekifutásból csúszkáltak a padlón 2 oszlop között a vendéglőben)

Amúgy azt a visítós fajtát már akkor se szerettem, mikor ovis vagy osztálytárs voltam velük.

12. "A társadalom tényleg durván butul."

Igen, ez igaz, pont te vagy rá a legjobb példa, aki szerint mindenkinek szeretni kellene a gyerekeket, csak mert gyerekek!

Aztán hol van ez leírva, hogy kötelező?

Mint írták is, nem rugdossák őket, egyszerűen nem vágynak a társaságukra. Mint ahogy a tiedre se vágynék. Pont.

Nézd, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy szeretne-e gyereket vagy nem, ez így jól. Nem akarsz, nem vállalsz. De ettől még nem kell fikázni a gyerekeket/gyerekeseket, nem kell pofákat vágni, ha meglátsz egy gyereket és el kell fogadni, hogy azoknak akiknek gyereke van, azoknál ez sok mindent meghatároz a minden napokban. Ennyi. A gyereknevelésbe meg végképp nem kell beleszólni, amíg soha nem tapasztaltad a saját bőrödön, hogy hogyan működik.

Én pl a cicákat nem szeretem. Mégse vágok pofákat rájuk és fikázom a cicagazdákat a netem és okoskodok, hogy hogyan kéne tartani őket, mert tudom, hogy fogalmam sincs. Ettől független megetetem a szomszéd macskáját, ha elutazik és megkér rá.

Akkor most nem leszel a barátom?

Nem kell szeretni, csak el kellene fogadni, hogy a gyerekek, főleg, ha nincsenek rá tanítva, nem tudnak uralkodni az érzéseiken. Mert még kicsik, te meg felnőtt vagy, aki elméletileg már tud. Csak gyakorlatban ez a stílus meg a gyerek mentes övezet és társai pont azt mutatja, hogy ti sem vagytok képesek kezelni az indulaitokat, és aranyos, hogy pont ezt hiányoljátok a gyerekekből. Pedig pont ők azok, akiknek még elnézhető, nem pedig ti. Fel kellene már nőni.

16. Aham, szóval mi fogadjuk el a gyerekeket, de te meg nem fogadod el, ha valaki nem szereti őket, és itt pattogsz, mint egy bolha. Fel kellene már nőni!

Én képes vagyok uralni az indulataim, mert nem baszom pofán egyiket sem, egyszerűen csak nem szeretem őket. Világos?

"Na, erről írtam az előbb, emberek, akik azt hiszik, hogy ők gyerekként is mások voltak, mint a többi ember"

Anyukám mesélte, hogy olyan hamar megtanultam összefüggően, érthetően beszélni, hogy járni sem tudtam még, és a védőnő csak nézett. Mikor a húgommal is ugyanez volt, csak legyintett, hogy mi ilyen furcsa gyerekek vagyunk. 3 évesen olvastam már, míg a többiek tépkedték vagy firkálták a könyveket. Soha nem éreztem magam se gyereknek, se felnőttnek. De nem hisziztem, nem visítoztam, nem szaladgáltam. Tiniként sem lázadtam. Amúgy 32 vagyok.

#12

Visszahúzódó voltam, ez tény. Nem gondoltam magam többnek, sőt.

26 éves vagyok.