Való egy skizofrénnek gyerek?
Skizofrén vagyok, kiírtam a betegségemmel kapcsolatban egy kérdést és sok emailt kaptam, hogy hogy gondolom én azt, hogy gyereket szeretnék vállalni. Ebből született ez a kérdésem, kiváncsi vagyok, hogy egy kívülálló, hogy látja.
Évek óta tünetmentes vagyok, a gyógyszereim tökéletesen beállították. Agresszív és közveszélyes sosem voltam. De régen nagyon beteg voltam, fél évig voltam a zárton, 100%-os egészségkárosodt szenvedtem, a beszédközpontom is sérült,újra kellett tanulom beszélni a pszichózisok miatt. Mára kívülálló nem mondaná meg, hogy beteg vagyok. Le vagyok nyugdíjazva, elég jó nyugdíjat kapok, külföldön élek. A gyógyszernek sok mellékhatása van, pl. hogy folyton fáradt vagyok, de maga a betegség már nincs jelen évek óta az életemben. 1 terápiát se mondtam le a hosszú évek alatt és a gyógyszert se felejtem el soha bevenni. Ha el is felejteném az orvosom szeirnt, talán egy fél év múlva jönnének újra a tünetek.
Már 30 éves elmúltam, tudom, hogy mit jelent gyereket vállalni. A férjem doktorált ember, én meg most végzem a PhD-t, mellette 4 órában dolgozom. Egyedül a férjem is képes lenne eltartani a családot, ha úgy adódna, sőt kap 10 évente egy év teljes fizetett szabadságot, pont megvan már neki, kivehetné a baba érkezésekor, akár apasági szünetre is maradhatna. Ha vele valami lenne, akkor én is képes lennék anyagilag ellátni magunkat. Nagyon sokat segít nekem, a betegségemben végig támogatott, naponta járt hozzám a kórházba, otthon is segít, ha 5 percet késik már ír,hogy ne aggódjak, tehát mintaférj.
A gyereknek lehetne 2-3 anyanyelve, mert különböző nemzetiségűek vagyunk, egyébként mindketten európaiak vagyunk.Elméletben persze előfordulhat, hogy már holnap visszaesem, gyakorlatban lehet, hogy soha az életben az orvosom szerint, ráadásul évek óta tünetmentes vagyok.
Nagyon vágynánk egy gyermekre, eggyel már elégedettek lennénk, többre vágyni se merünk, mert tudjuk ez is kimerítő lenne számomra. Másfelől tény, hogy örökölhető is lehet a hajlam a betegségre. Sokszor viszont arra gondolok, hogy olyan felelőtlen szülők vállalnak néha gyereket, nálunk biztos jó helye lenne. De az tény, hogy attól nagyon félek, hogy mi van, ha egyszer visszaesek, ez tart főleg vissza még jelenleg. Meg az, hogyha állandóan fáradt vagyok gyerek nélkül is, akkor mi lesz,ha megszületik? Viszont az is sokszor eszembe jut, hogy lehet erőt ad majd nekem. Ezt ugye előre nem lehet tudni. Már most készülünk rá, nyitottunk egy számlát, amire 18 éves koráig gyűjtögetünk neki.
válasza:Kedves 1-es!
Jó, hogy írod, pont írni szerettem volna. Az orvosom azt mondta, hogy antipszichotikumok mellett nem lehet egyáltalán gyereket vállalni, az időre le kell vele állni, hogy ezt, hogy fogjuk megoldani az jó kérdés. De nem mondta, hogy el kell felejtenem a gyerekvállalást. Úgyhogy erről még én se tudok többet. Gondolom nagyon jó megszervezést igényel, de ha jól értettem, még helyettesíteni se lehet semmivel.
válasza:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de mivel örökölhető, ezért nem félsz ezt meglépni? Miért szeretnéd ezt a sorsot a gyerekednek?
Leszázalékolás 30 évesen? Neked minta férjed van, de neki is lesz ilyen társa?
Miért nem fogadtok örökbe? Akkor nem kellene leállni a gyógyszerekkel sem, és nem kellene kitenned magad sokmindennek. Vagy ez nem járható út számotokra?
Tényleg ne haragudj, hogy megkérdeztem, de nekem ennél "kevesebb" problémával sem jut eszembe, mert nem szeretnék ilyen sorsot a gyerekemnek.
válasza:1 vagyok
Igen, szerintem ezzel van a legnagyobb baj. Mert optimális esetben már a próbálkozástól le kéne állni a gyógyszerrel, jó esetben ha 2-3 hónap után azonnal összejön a gyerek + kihordás + szülés, akkor legalább 1 évig gyógyszer nélkül leszel. És akkor nem szoptattál egy percet sem. Most feltételezzük, hogy a gyógyszerek miatt vagy jól, ha ezeket nem kapnád, plusz a terhesség amúgy is egy megerőltető, hormonokkal túltengő állapot az nem tudom milyen hatással lenne rád. Mindenképpen beszéld át ezeket a kérdéseket akár több orvossal is, mit lehetne és hogyan csinálni. Mondanám alternatívának esetleg az örökbefogadást, de gondolom mentális betegként ez teljesen esélytelen.
Az orvosom szerint a hajlam örökölhető, de a környezeti hatások még fontosabbak. Így véleménye szerint annak,hogy a gyerekem is skizofrén lesz elég kicsi az esélye, de persze lehetséges.
Az örökbefogadáson is gondolkodtunk, mivel ő 8 órásban, én 4 órásban munkában,de átlag felett keresünk bőven és fiatalok vagyunk, így valószínűleg talán kapnánk egy gyereket, ha nagy szerencsénk van, de hatalmas procedúra előzné meg. A férjem jobban szeretne sajátot, valahol én is, de másfelől meg félek is, hogy mi van, ha ő is beteg lesz. Nekünk egyébként a családban senki se volt skizofrén én még is az lettem.
válasza:#2-es vagyok.
Ha komolyan fontolgatod a babát, akkor konzultálj az orvosoddal, ő tud neked ezzel kapcsolatban sok információval szolgálni.
Értem, hogy az anyagiak adottak a babához, de ami fontosabb, az a hátország, ami ti vagytok.
Szerintem járd körbe alaposan a témát, de azt is, hogy a te állapotod hogyan befolyásolná a gyermeked fejlődését.
Illetve téged hogyan befolyásolna, meddig kellene gyógyszermentesen élned, visszaesnél-e, tudnád-e szoptatni, stb.
válasza:A ti országotokban legális a béranyaság? Mert ha igen, ez is egy opció lehet, és igazából az tényleg a saját gyereketek lenne, csak nem te hordanád ki, ami kockázatos.
A terhesség hogyan hat a betegségre?
Nézd, én a helyedben tuti megkérdeznék más orvosokat is, mert tudod a gyerek utáni vágy nem múlik el, és a te állapotodban ennek be nem teljesülése is kockázatos lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!