Fiatal sorstársaim. Nektek is bizonytalan a jövőképetek?

Ja nekem is olyan tárgyak érdekelnek amik humánosok meg nem annyira fizethetők. Tanári pálya is jól nézne ki amúgy de hát fizetés az gondolom retek...

Engem pl jog,pszichológia, filozófia és stb érdekel de komolyan hogyan fogok találni egy jó munkát ezekben?

Én is úgy érzem hogy aki humán beállítottságú az nem tud elhelyezkedni mármint annál a munkanal ami tetszene neki

Inkább megyek reálra vagy megtanulok egy szakmát én úgy vagyok vele, hiába humános vagyok

16f

Én elvégeztem az iskolákat, szakmát tanultam, karriert építettem. Összejött egy lakás, egy kisebb vagyon. Most pedig 32 évesen ott vagyok, hogy nem tudom hova tovább. Minek csináltam végig mindezt? Innen tovább már nincs hova. Mindent megcsináltam, amiről gyerekként azt mondták, hogy meg kell csinálni. Család, gyerek nem érdekel, nem jelent motivációt, mert a világ túlnépesedett és hanyatlik. Már kiszálltam az állandó mókuskerékből és csak pár hónapra járok ki külföldre dolgozni, de a sok szabadidőmmel sem tudok semmit kezdeni mert már mindent meguntam.

Konkrétan nincs jövőképem, csak a teljes nihil.

Nem sokkal vagyok idősebb tőled de a tanári pályát már 15 éve is elkerültem volna. Akik valamire jutottak tanárként ott vagy csinálnak mellette valami pluszt, vagy jó helyre házasodtak.

A tanári fizetések akkor is sz**ok voltak, a sok agyhalott gyerekről inkább ne is beszéljünk...

Fiatal vagy, érdemes lenne szétnézned hogy milyen más munkakörökben tudnád hasznosítani a tudásodat.

Ez a tanüggyel már régóta egy ördögi kör, mert egyre kevesebben mennek oda és mégsem akarják jobban megfizetni. Ezzel csak max hosszútávon lehet valamit kezdeni, de sajna mindenki csak 4 évre gondolkozik, mert utána jönnek a választások.

Én amúgy magyar viszonylatban nem keresek rosszul, szóval nem látom kilátástalannak a jövőm, de már elengedtem az ilyen klasszikus társadalmi elvárásokat, mint lakás, feleség, gyerek, stb. Lehet, hogy ez lesz az életutam, de annyit nem ér, hogy stresszeljem magam miatta és ne a saját céljaimra figyeljek.

27/F

Valamivel fiatalabb vagyok tőled, de hasonlóan érzek a jövőképem kapcsán. Csak engem leginkább a kapcsolati része bánt az életemnek. Tudok ismerkedni, van is akiknek bejövök, de én minden egyes kib*szott alkalommal kényszeresen elrontok mindent :) Aztán talán helyre tudom hozni, általában igen és pár nap, esetleg pár hét és újra elbaszom. Így valószínűleg családom se lesz, ennyi idő alatt nem tudtam megváltozni pedig tudom, hogy velem van a gond és mégis ugyanitt tartok, ugyanazokat a hibákat követem el folyamatosan.

De nem irigyellek a tanári pályával, sajnos tényleg nincs jövője a jelenlegi kormánnyal az élen.

21 éves, egyetemista vagyok (GTK-s) és hasonlóan bizonytalan vagyok a jövőképem illetően. Környezetemnek még nem mondtam, de egyre inkább azon gondolkodom, hogy a gyakorlatom külföldön végzem, és a későbbiekben kiköltözöm.

Nem szeretnék politizálni, de mivel a jelenlegi helyzet 1000%, hogy nem fog javulni, csak romlani, nem érzem azt, hogy biztos megélhetésem lenne ebben az országban. Erős az igazságérzetem is, és nagyon nem értek egyet azokkal, amik itthon mennek (...). Többek közt extra sok meló, emberhiány (mint munkaerő), kötelező és egyben fizetésnélküli túlóra, közben szánalmas, tisztes megélhetésre nem pont elegendő fizetések. Az árak természetesen az egekben, nem egy átlag magyar pénztárcájához szabva. Arról nem is beszélve, hogy nálunk volt az EU-ban a legmagasabb infláció..

A tanári pályával, a jelenlegi kormány miatt, nem irigyellek. Anyukám tanító, így elsőkézből tudom, hogy szegényeknek miken kell keresztül menniük... Nagyon szép szakma, és le a kalappal azok előtt, akik ezt választják, de nagyon sok kitartás is kell hozzá. Különböző okok miatt.