Csúnya sorstársaim, ti hogyan próbáljátok feldolgozni és elfogadni azt, hogy sosem lesz olyan életetek amilyenre vágytok és sosem lesztek teljesen boldogok, csak amiatt mert csúnyák vagytok?

Hiába próbálsz rágyúrni a belső értékekre, ha ez a fene nagy önsajnáltatás és lemondás ott bújik meg a kisugárzásodban. Azért ez nagyon tud érződni mások számára és taszító lehet.

Ha gondolod, mutathatsz egy képet magadról és elmondom a véleményem, hogy tényleg csúnyának látlak -e, vagy esetleg csak kicsit túldramatizálod a helyzetet.

Az írásod alapján szerintem te egy hihetetlenül tündéri leányzó vagy, neked lehet ez az erősséged és ezt kellene hangsúlyoznod. Hidd el, hogy ez idővel ki fog ülni a megjelenésedre is.

Én egy szép lány vagyok (visszajelzések alapján), de mióta lelkileg nem vagyok rendben azóta úgy érzem a külsőm se az igazi és ez így van.

Mintha magamat olvasnám...Először abban reménykedtem, hogy majd 18 évesen jön a nagy fordulópont és valahogy "megszépülök", de ez sajnos nem lett így.Pedig elég sok mindent ki is próbáltam ennek érdekében. Nincs semmi önbizalmam,lámpalázas vagyok, nem szeretem ha fényképeznek és még sorolhatnám. Emiatt a közösségi programok sem a kedvenceim,pedig vágyom rá mégis,hogy közösségbe legyek..Vannak barátaim, de ezek miatt a dolgok miatt én úgy érzem, hogy nem figyel rám úgy különösebben senki. Tudom, hogy a belső számít, de hazudik aki azt mondja, hogy a külső nem. Nem volt még barátom se és sokszor érzem úgy, hogy nem is akarom, hogy valakinek mellettem kelljen lennie miközben annyi szép lány van, közbe meg szeretném is,hogy valaki velem legyen. Igazából próbálok beletörődni és inkább másra figyelni.Ez hol sikerül, hol nem. De ez van.Azért még mindig reménykedem, hogy valami csoda folytán ez majd megváltozik.

Te hány éves vagy?