Segítene valaki mielőtt megbolondulok?

Az az én nagy nyűgöm és bajom, hogy az önbizalmam nagyon kevés. Főleg a külsőmmel kapcsolatban. Azért mert nem vagyok 10/10-es nő. Azért is, mert valahogy a mai világban nagyon sok embernek csak a külső számít, mert jó nőkkel van tele a facebook, az insta, az utca, az egyetemek, a pornóról nem is beszélve. Az a fontos manapság, hogy az ember mindig jól nézzen ki, hogy divatos legyen, sokszor csak akkor veszik észre ha sokat mutat magából, ha kihívó, ha nincs kisminkelve, akkor valahogy úgy elkerüli a figyelmüket.

A másik, hogy csomószor másokhoz mérem magam, azért mentségemre szóljon, hogy ez a mai világban egyáltalán nem csoda, mert a közösségi oldalakon mindig csak azt látni, másoknak milyen jó, a rosszat bezzeg sose, de ez a való életben is így van, nagyon sokan mindig csak a jó dolgokat hangoztatják és teljesen az jön le, hogy az ő életük tökéletes. Ma már az is ritka, amikor tényleg szerény valaki, vannak álszerények. Az álszerény embereket sokan tényleg szerénynek hiszik, pedig nem is azok, csak kellően meg kell őket ismerni.

Szóval összességében alig van önbizalmam. Nem vagyok elégedett a külsőmmel, gyakran másokhoz hasonlítom magam. Bánt, hogy az álszerény emberek vannak értékelve és például én, aki tényleg nem vagyok beképzelt és tényleg őszinte kapcsolataim vannak, én nem. Sokan azt se veszik észre ha kihasználja őket valaki.

Aztán a páromnak volt egy csaj haverja, na számomra ő lett a tökéletesség, mert a párom is eléggé oda volt érte és amúgy nemcsak ő hanem már szinte rajongótábora volt, pasik és nők vegyesen, az független volt szexualitástól, alig várták, hogy találkozzanak vele, tökéletes szépségnek tartották, azt hitték, hogy szerény, pedig látszott rajta, hogy nem az, a hibáit észre sem vették, azt sem vették észre, hogy nem igazi barát. Éveken keresztül mégis mellette nullának éreztem magam, mert csak én tudtam szinte, hogy milyen ember valójában. Aztán voltak még, akik rájöttek, köztük a párom, de miatta addigra annyira lement az önbizalmam, hogy a mai napig küzdök vele.

Igen ám, viszont sajnos néha még mindig hozzá mérem magam, még mindig gyakran mások, még mindig nem értem néha, hogy én a mai világban miért lennék értékes, hiszen ma már a külső, a pénz, a tökéletesség számít, ez folyik minden csapból, az emberek nem a valóban kedves embereket értékelik.

Hogyan lehet 100%-ra felturbózni az önbizalmam ha rám ennyire hatással van a külvilág?

Hogyan tudnék sokkal magabiztosabb lenni, de úgy, hogy úgy érezzem, van is rá okom?

Pedig az, aki olyan tökéletesnek tűnt és a párom haverja volt, kiderült, hogy ő se tökéletes, alig talált munkát és amikor talált, az is protekció miatt volt, pedig olyan helyen lakik, hogy ott nagyon sok a munkalehetőség és olyan területen keresgélt, hogy ott rengeteg van (onnan tudom, hogy magam is kerestem munkát ott). Még a külseje sem tökéletes mert mint azt valakitől megtudtam, eléggé csámpás lába van és biceg is. A személyisége sem teljesen 100% tökéletes, mert hisztis, bunkó, és amúgy van, aki szerint nárcisztikus. És az én önbizalmam mégis lement a nullára egy ilyen ember miatt éveken át.

Néha már a páromnak is elmondom, hogy nem értem, miért velem van és hogy miért nem mással és próbálom megérteni, mi az, amit értékel bennem, és válaszol nekem, de nem érti miért van az, hogy ennyire nem bízom magamban.

Nem akarom neki felhozni a témát, de néha már annyira nem tudok magamban hinni, hogy nem bírom ki, hogy ne beszéljem meg vele.

Bölcs dolog lenne a közösségi médiával nem foglalkozni, de ezt könnyebb mondani, mint csinálni.

A volt csaj haverról nem is beszélve, azért akiért annyian odáig vannak és még a párunk is (még ha nincs is köztük semmi) és éveken át az élete(tek) része, azt nem könnyű teljesen kitörölni az emlékezetből.

Tudom, hogy bolondnak néztek, de elhihetitek, még ennél is rosszabbul éreztem magam régen, most még úgy-ahogy tűrhető, de még így is rossz.

Nem tudom mit tehetnék, hogy teljes legyen az önbizalmam.

Pedig most még kezdem is értékelni magam mert kezdem látni mindenkinek a hibáit reálisan és amikor rájövök, hogy emberileg meg jobb vagyok náluk, az sokat segít. Mégis kellene valami tanács, valami módszer, amivel hihetnék magamban.