Ennyire hatással van a mai napig az életemre, hogy a suliban ki voltam közösítve?
Az osztály nagy része nem szimpatizált velem, borzasztó volt főleg ált. iskolába járni. Mellettem szinte sose akart ülni senki, azt is mondták leprás vagyok. Pedig sose voltam koszos, és most sem. Sőt nagyon is ápolt vagyok a külsőmre.
De valahogy a mai napig bennem van az, hogy kevés vagyok másokhoz képest. A felnőtt életet épp olyan nehéznek találom, mint a gyerekkoromat. Csak a felnőtt élet még annyiból nehezebb, hogy akkor már nekem kell munkát keresni, én pedig nagyon szorongok ilyenkor. Belegondolok abba, miért pont engem vennének fel, mikor ügyes sem vagyok. Párkapcsolatokkal szintén úgy vagyok, mint a barátkozással, szintén nem sikerülnek.
Ugyanezt a szitut éltem meg.
Szociális fóbiás lettem miatta..
Gyakorlatilag egy életre megnyomorítottak, hogy rohadnának meg!!.. 😠
Mintha az én eletemrol írtál volna.
Én arra jöttem rá, hogy elsősorban én kozositettem ki saját magam.
29 évesen már azt pár a maradék baratomat is magam ellen fordítottam, vagy én fordultam ellenük. 😔
Hiába szerettem volna barátokat szerezni, sose sikerült.
Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egy szociális fajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!