Mihez kezdenétek, ha arra ébrednétek, hogy minden ember és állat örökre eltűnt a Földről, csak ti maradtatok egyedül?

Jókat írtatok eddig.

Tegnapelőtt a barátnőmmel sokat filozofáltunk erről a kérdésről, tanakodtunk a túlélési módszerekről, az optimális stratégiákról, és az egész helyzet pszichológiai következményeiről. Azaz hogy lenne-e egyáltalán értelme tovább élni így, egy olyan világban, ahol már nincs többé kommunikáció, állathangok, társaság, érzelmek, csak a szél, az eső és mennydörgések hangjai hallatszanának, és éjjel vaksötét lenne minden, legfeljebb a Hold világítana.

De a praktikus problémák megoldásában mi is kb. azokra az eredményekre jutottunk, mint az 5 -ös válaszoló. Nagy mennyiségű benzin beszerzése, pl. teletöltött tartálykocsik beállítása időjárás-álló garázsba, vagy többe, ha véletlenül valahogy kigyulladna az egyik, ne vesszen kárba az egész készlet, aztán hipermarketekből mindenféle konzerv és tartós élelmiszer összeszedése, vagy akár beköltözés egy statikailag biztonságos hipermarketbe, ami valószínűleg kibír 30-40 évet. Lehet, hogy érdemes lenne egy olyan országba átvonulni, ahol télen sincs túl hideg, nyáron sincs túl meleg, van természetes, tiszta édesvíz, és nincsenek fenyegető természeti jelenségek a közelben, pl. vulkánok, földrengések, tornádók, hurrikánok, és van jó termőföld, amiben esetleg lehet valami növényt termeszteni, amihez nem kellenek méhek.

Az atomerőművektől valószínűleg nem kéne félni, gyanítom, hogy ma már elég túlbiztosítottak ahhoz, hogy ha békén hagyják őket, maguktól leálljanak idővel. Azt nem tudom, hogy az egyes közművek meddig működnének tovább, mennyire igényelnek beavatkozást.

Én biztos beszereznék pár aggregátort, amiket egyedül is tudok kezelni, jól kitanulnám a működésüket, és amíg lenne még internet, letöltenék rengeteg filmet, képet az emberi világról, sok tízezer kötet szépirodalmat, és DIY technikákról szóló információkat, hogy mindent meg tudjak barkácsolni, ami kellhet.

Megpróbálnék üzletekből napelemes rendszereket és kisebb szélturbinákat szerezni, és valahogy összebarkácsolni ezeket egy működő rendszerré, hogy ne legyek teljesen a generátorokra utalva. Építenék esővíz-gyűjtőt, vagy keresnék fúrt kutat, amiből tudok vizet szivattyúzni, és készítenék fával fűthető bojlert.

Igazából a viharokon és a hidegen kívül nem nagyon kéne semmi más ellen védekezni, mert se állatok, se emberek nem támadhatnának meg és nem károsítanák a lakhelyemet, étkészletemet.

Aztán persze lehet, hogy hiába a sok előkészület, pár hét vagy hónap után olyan unalmas és szomorú lenne az élet, hogy minden értelmét vesztené, és fejbe lőném magam.

14: Csernobil nem azért robbant fel, mert magára hagyták.

"A balesetet egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok sorozatos, durva megszegésével végrehajtott kísérlet okozta, amelynek során lecsökkentették volna a reaktor teljesítményét, majd leállították volna azt. A kísérletet azonban késleltette a teherelosztó kérése, ami miatt fél napig alacsony teljesítményen üzemelt a reaktor, igen jelentős xenon-mérgezettséget eredményezve, és instabil állapotba juttatva a reaktort."

[link]

De tudod mit? Ha mondjuk Afrikában fel is robban egy-két reaktor, valószínűleg sosem tudnám meg. Ilyen távolságból elenyésző lenne a rám gyakorolt hatása, kb. mint ahogy Csernobilé is az volt a magyarokra, pedig az nincs is olyan messze. Szerintem ha Paks felrobbanna, arról se tudnék semmit média és emberiség hiányában. Legfeljebb korábban lennék rákos, mint amúgy, de nem hinném, hogy egy ilyen unalmas világban különösen aggasztana.