Hogy lehet az, hogy én sikertelen vagyok a volt osztálytársaimhoz képest?

Ha már 29 éves vagy, akkor tedd magad túl az iskolás problémáidon. Miért érdekelne még mindig? Már sok éve. Ha ilyen nagyon mély traumát okozott ez, beszélj egy pszihológussal. De ha van elég önerőd, túlteszed magad rajta egyedül is.

Én is hasonlóképp voltam sulis időszakban, mint te. Rohadt köcsög volt a pár lány az osztályomban, folyamatosan kicsesztek velem, aláztak, de elég durván. Némelyiket látom Fb-n, hogy férjhez ment, gyereke lett, repülnek a like-ok, ha feltesznek egy képet. Mostanra én is 29 éves vagyok. Őszintén? Leszarom ki hogy él, mit csinál, hány like-ot kap, hány gyereket szül stb. Nem méregetem magam másokhoz, tudom, hogy az illetők milyen emberek valójában és azt is tudom, hogy ha feltesznek egy képet, azzal csak elismerést akarnak, illetve a külvilág felé vetítenek, hogy "csodálatos életem van". Példának okáért, az egyik csaj pl pont egyik nap rakott fel egy pózolós képet magáról. Ok, fogyott pár kilót, normálisabban öltözködik, mint régen, de attól még ugyanolyan "böszme paraszt" módon beszél, meg röfög, mint egy disznó. 😄 Vetítheti kifelé, hogy fú, ő milyen jó nő, de olyan taszító személyiség, hogy pasik mindigis kerülték és ez azóta sem változott. A valóság sosem az, amit az ember kiposztol like-okért kuncsoroga. Te nem vagy sikertelen, senkihez ne mérd magad. Kit érdekel, hogy x-el mi lett azóta? Ő is éli az életét, te is éld a tiédet. Ennyi.

Én semmit sem posztolok ki Facebookra, a telefonom rajta sincs az app, mert a Covid óta legalább 30 házasság-szülés stb. Kikerült az oldalra, meg annak hirdetése, ki mennyi mindent tett le az asztalra és őszintén ráuntam. Én azt sem hirdetem, hogy PhDn vagyok, ennyire nem érdekel. Anya megjelöl néhány posztban, nem tudom lebeszélni róla, hogy ne tegye. És hány ilyen ember van, aki ragaszkodik ehhez a posztolgatáshoz... A régi ismerősök meg pont azert nem érdekelnek, mert már semmi közünk egymáshoz, csak annak idején jó bulinak tűnt bejelölgetni mindenkit. :D Én sem voltam népszerű középsuliban amúgy, mégis teljesen normálisan eldumáltunk az osztálytalálkozón mindenről. 28-29 éves korunkra eddig csak 2 gyerek született (mondjuk ezt vártuk, anyuka típusok), tőlünk az osztály 90%-a amúgy egyetemre ment és a karrierünket építjük még, 10 év múlva, amikor mindenki dolgozni fog, nyilván lesznek szignifikáns életviteli különbségek közöttünk, de egyelőre az egyetem és a párkapcsolatok kialakítása töltötte ki a napjainkat. Hasonló problémákkal küzdünk, senkit sem érdekel, ki-kivel nem volt jóban régen. Van aki épp szingli, más az esküvőjét tervezte, és szerintem az a normális, ha ennyi idősen ezek az alaptémák és nem a videójátékok, meg hogy hol lehet olcsón berúgni Pesten. :D

Úgy h a világ nem igazságos, az hogy jó dolgok történnek-e veled, nem attól függ h jó ember vagy-e. A bully-k pl boldogabb felnőttekké válnak, mint az áldozataik. Van erről a tanulmány is.