Azt érzem nincs tovább, tényleg így van?

Nem halad az életem semerre, mintha ugyanaz a dolog történne meg többször velem, már teljesen elment az életkedvem. 5 éve kezdtem el egy egyetemi képzést(ami 3 éves lenne), kétszer újra kellett iratkozzak(egészségügyi okok és munkahely) magát, amit tanulunk tetszik, bár nem olyan hardcore módon, ahogy azt belénk próbálják erőszakolni.Most lennék végzős, de ebben a félévben többet nem jártam, mint jártam, úgy érzem képtelen vagyok bemenni órákra, annyira stresszes vagyok, tönkre teszem az egész életem. Minden nap úgy kelek fel, hogy talán ez lesz az utolsó, nem bírom már. Gyűlölöm magam, amiért nem vagyok képes megbírkózni a félelmeimmel és azért mert saját magamat akadályozom. Fáj látni, hogy akikkel kezdtem ők már a mestert fejezik be, én meg még mindig itt szerencsétlenkedek, utálom az egészet. Nem tudok bízni magamban, csak egy csalódás vagyok. Érzem, hogy ez való nekem, mégsem értem miért ennyire nehéz. Gyűlölöm magam, egy csalódás vagyok. Mi értelme így élni? 25/L