Mások miért sokkal jobbak, mint én?

#10

Milyen együttérzés, mikor a gyakorin nem ez az első ilyen önsajnáltatós kérdés van? Milyen együttérzés, mikor a kérdező 28 éves, és úgy sír itt, mint egy 5 éves?

De arra az egy dologra képtelen válaszolni, hogy ő mit tesz azért, hogy javítson saját helyzetén, őt mi teszi boldoggá, mit tesz azért, hogy boldog legyen..stb, erre képtelen válaszolni, de irigyli más boldogságát, és az ilyen vár együttérzést? Bocsi, de az ilyennel nem lehet együttérezni, maximum akkor, ha regény formájában már leírta volna, hogy ezt és ezt tette azért, hogy javítson helyzetén, de még mindig nem sikerült...stb.. hogyan tudnánk ezen javítani.. de a kérdező nem ilyen. Ő csak más boldogságát irigyli, azt hiszi, hogy mindenki jobb tőle, pedig ő is lehetne boldog és sikeres, ha nem a seggét meresztené a gyakori előtt, hanem felkelne és tenne azért, vagy ezt is a szülei oldják meg helyette? Vagy mégis mit akar az élettől ennyi évesen?

Ő számomra egy rinyálós óriáscsecsemő. Szidhatsz azért, amiket leírok, és ahogyan, de a kérdezőféléket nem tudom sajnálni, együttérzést érezni velük, meg pláne nem.

28 évesen tanuljon már meg az ember felelősséget vállalni a saját életéért, tetteiért és hogy ő maga alakítja saját életét. Vagy mégis mit vár? Hogy majd a szülei még a boldogságot is a picike feneke alá teszik?

Most igen, leírta bánatát, és megoldódott valami? Innentől kezdve nem lesz irigy mások boldogságára? Ajánlom a kérdezőnek, hogy olvassa el:

dr. Almási Kitti: Irigység című könyvét. Sokat fog belőle tanulni.