Mit tegyek ha erőltetik, hogy legyen már barátnő?

Lassan 21 éves vagyok, nincs barátnőm, nem is volt, tudom, hogy jót akarnak nekem, de ez túlzás már. Elment a kedvem a barátnőszerzéstől/csajozástól is, nővérem is ezzel csesztet, hol ott neki se volt kapcsolata, mondja, hogy volt titokba, de szerintem blöff. Apám is ezzel van néha, mert a 27 éves ismerőse magányos, depressziós, hogy nem tud társat szerezni maga mellé, ezt megértem, de egyszerűen nem jelenti azt, hogy velem is ez lesz, meg erőltetni se akarom. Nincs nagyon lánybarátom, elég félénk is vagyok, introvertált, de igazából tudnák a lányokkal azért beszélni talán, csak az a cold approach-ot azt nem merném, nem is szeretem.

A másik az, hogy beszédhibás is vagyok, nem dadogok hanem selypítek. Kiskoromtól van ez, elkezdtem járni beszédtanárhoz, mondtam nővéremnek, hogy ha próbálnák is csajozni, a beszédhibám miatt hát eléggé hátrányba lennék, arra a válasza az volt, hogy jobban kéne artikulálnom. Szeret okoskodni, egyszerűen ha nem tudok egy bizonyos betűt kiejteni, mint pl. Az S betű, artikulálhatok akármennyit, nem fog változtatni jelentősen semmi.

Néha tele van a tököm az okoskodásával meg minden. Szereti osztani az észt, de ahhoz tudás kéne... Lényegében most mit tegyek a szólásaik ellen? Anyum mondja, hogy majd lesz, még nem állok készen, meg első a karrier, de nekik aztán lehet mondani. Idegesítő nagyon.