Én vagyok a kényes, vagy ez baj hogy nem élvezem?

Szóval járok vezetni, jogsit csinálom már 1-2 hónapja(csak volt kimaradás mert az oktató meg én is nyaraltunk).

Na szóval a kérdésem annyi hogy normális hogy az egészet csak nyűgnek érzem? Leírom hogy néz ki egy vezetés.

Faluban élek és a város ahol vezetek kb. 1 órára van tömegközlekedéssel. Odaérek és sétálok kb. fél-1 kilómétert ahol vár az oktató. Na de előbb várnom kell mert a buszom sose időpontra ér be. Időpontot nem tud másképp adni mert bevan osztva előre. Szóval nagyon kellemes várni vagy az esőbe vagy a 30 fokban. Oké, odaért levezetek 1 órát utána kiszállok ugyan ott és sétálhatok vissza, aztán sose úgy végzek nyilván hogy a busz jöjjön egyből. Szóval várok a buszra a retkes buszvégen ahol elég fura emberek szoktak olyannal megtalálni hogy nincs-e pénzem, tüzem, beszélek-e magyarul stb... Aztán 1 óra hazabuszozok és elment a napom. Ezt mind 1 óra vezetésért.

Arról nem is beszélek hogy sehol egy ingyenes wc mondjuk... Vagy esetleg a buszvégen a dagadt nő aki nézi a menetrendet szinte szinte sértésnek veszi hogy megmertem kérdezni mikor megy a busz és hasonlók.

Nem is folytatom, ti mit gondoltok?