Szörnyeteg vagyok?

A "szörnyetegség" nem itt kezdődik. Mondjuk , ha odaálltál volna, belérúgtál volna, sértő dolgokat kezdtél volna neki a betegágyán kiabálni, az csúnya lett volna.

De így nincs baj. Mármint, részvétem, sajnálom,hogy elveszítetted őt, de hogy tehát erkölcsileg Nem csináltál semmi rosszat.

Meg már az utolsó napjaiban szegényke talán már nem is nagyon volt magánál sajnos-v nemsajnos;mert akkor legalább nem élt át fájdalmakat, vagy nem olyan intenzív mértékben.

Emiatt ne emészd magad, sajnos nem befolyásolta volna semmiben, ha mindennap ott vagy, az sem. Ha ilyen súlyos agyvérzése volt akkor valószínűleg egyáltalán nem olt ő már tudatában annak, hogy bárki ott van körülötte vagy sem. :(

Nekem édesapám halt meg pár éve agyvérzésben hasonló módon karácsonykor.

Ha valaki egyedül hal meg, ott nem az unoka a legfőbb ludas amúgy...

Es egyébként sem tudhatjuk, hogy ő érzékelt-e bármit is a külvilágból, vagy ha igen, akkor miket gondolt.

Én biztos azt gondolnám, hogy én már öreg vagyok, leéltem az életem, nem is kell, hogy így lássanak, és ne legyenek szomorúak, nekik is le kell élniük a saját életüket. Később majd velük is megtörténik ugyanez, ami velem, mert mindenkivel ez történik.

De szerintem akkor is az a legvalószínűbb, hogy az ember már nem kapcsolódik a valósághoz ebben az állapotban.

Én ugyanígy éreztem, miután nagypapám elment. Viszont ő magánál volt (agydaganata volt), és mikor rosszabbra fordult az állapota, akkor még

egyszer fogadott, hogy elbúcsúzhassunk, de elmondta, hogy azt szeretné, hogy soha többé ne menjek be hozzá, szeretné, hogy arra emlékezzek, mikor a Mátrában túráztunk, és kolbászt ettünk egy sziklán, meg arra, mikor kisvasúton utaztunk, nem arra, hogy csövek lógnak ki belőle, és maga alá csinál. Én betartottam amit kért, tényleg nem mentem be hozzá többet, de így is bűntudatom volt, hogy mi van, ha időközben meggondolta magát, és csak jó lett volna, ha ott lettem volna és egy kicsit beszélek hozzá, vagy kedveskedek neki. Pedig ismerem, tudom, hogy valószínűleg komolyan nem akarta, hogy ilyen állapotban lássam.

És nem, nem vagy szörnyeteg, ez iszonyú nehéz. Ilyenkor még nem gyászolhatod az embert, hiszen nem halt meg, de tudod, hogy meg fog halni, tudod, hogy bármikor jöhet az a telefon. Ha ott lettél volna, akkor se tehettél volna semmit érte sajnos, csak még rosszabb lenne most neked, hogy konkrétan végignézted volna a haláltusáját.