Cáfoljatok meg ebben - az egyetemista kor a legcsodálatosabb az ember életében. Nem így lenne?

Kinek-kinek.

Nekem sok nehézséget okozott az egyetem, különösen az elején. Magányos voltam, nem voltak barátaim. A vége felé lett egyre jobb.

Nekem pl. a gimnáziumi éveim sokkal jobbak voltak.

Pénzed nincs, csak ha a szüleid adnak, vagy ha dolgozol (de akkor szabadidőd nincs).

Flexibilitással a többség semmit nem kezd, csak szétfolyik, mint a fos.

A nyári szünetben dettó.

A vizsgák, meg az idióta profok nünükéinek való megfelelés engem sokkal jobban kiidegelt, mint utána bármelyik munkahelyem, vagy a saját cégem vezetése.

A nettó medián átlagkereset 340k

30 évesen is ugyanazokat, vagy többet tudsz megtenni a világban, ha akarsz.

Lányokra igaz. Erőd teljében férfiként 30 körül vagy.

Összességében az az egyetemista élet amit leírsz azoknak jó, akik szeretnének felelősségtől mentesen még gyerekek maradni, mert a felelősséget, hozzáadott értéket, és mindent ami maradandó egyfajta szenvedésnek fogják fel. Vannak olyanok akik nem YOLO életet élnek 20 évesen sem, hanem szeretik csinálni a dolgukat, és építeni a jövőjüket, az egyetem pedig ehhez egy lépcsőfok, nem a csúcspont.

“Egyetemistaként tied kb a világ: Nincs idióta főnök, nincsenek csekkek, nincs 8-10-12 órázás, kismillió hitel (ami ebben az országben elengedhetetlen, ha már a nettó medián átlagkereset kb 260e), a család valamelyest támogat és diákmunkát is vállalhatsz”

28 éves vagyok, 4 éve dolgozok, szeretem a munkám, nincs idióta főnököm, otthonról dolgozok, nincs hitelem, és nem támogatott a családom egyetem alatt, csak a sugar daddym😃Egyetem alatt a bulikon kívül mást nem élveztem, utáltam csórónak lenni, utáltam a vizsgaidőszakokat stb.

“ -Kapcsolatépítés, erasmus, világjárás - ezeket már 30 évesen nem tudod megtenni”

Hogy a pcsába ne? Ponthogy most van pénzem utazgatni.

“ -Erőd teljében vagy, külsőre és belsőre is ilyenkor a legszebb/leghelyesebb az ember”

Ez sem mindenkire igaz, én nem akkor voltam topformámban, hanem most, mert azóta átestem egy plasztikán (amire szintén nem lett volna pénzem egyetemistaként) és jó formás lettem a konditól.

20 évesen az ember annyira nagyon magabiztos amilyen csak egy 20 éves lehet. szóval azt hiszi hogy mindent tud és ez önmagában is a boldogság. (persze semmit sem tud)

(én legalábbis így voltam vele.)