Miért van ennyi alkoholista, dohányos, drogos?

Most hallgatunk meg ebben a félévben az egyetemen egy előadást az alkoholról és hatásairól és ott tényleg elmondták azt, hogy az absztinensek (egy csepp alkohol se) ugyanolyan korán halnak, mint a társasági ivók, tehát akik minden hétvégén kómás állapotig leisszák magukat. A legtovább élnek akik néha megisznak egy pohár vörösbort és az évi 3-4 ünneplés alkalmával esetleg két-három pohárnyi bort vagy üveg sört. Az égetett szeszek (tömények) károsak tehát, az rövidíti az életet :) Egyébként a rendes szőlőből készült vörösbor fogyasztása még ajánlott is, napi max 1 dl lefekvés előtt. Sok benne az antioxidáns és segít nyugodtan aludni. Szóval ez nem a feszültség felől közelíti meg hanem táplálkozásbiokémia oldaláról.

Régen én is meg voltam győződve, hogy én aztán egy korty alkoholt se fogok soha inni, leginkább a családi háttér miatt (nagyszülők alkoholisták illetve voltak), aztán jött az egyetemi gólyatábor. Inni kellett a feladatokban, hogy ne nézzenek ki és azt vettem észre, hogy annyira nem rossz. Persze a pocsék szagú piákat ma már nem iszom meg, töményet nem tudnak rámerőltetni, csak olyat iszok meg ami ízlik vagy csak egyszer megkóstolom és utána soha többet. Könnyebben oldódok idegen társaságban ha ittam egy-két pohár bort vagy sört, mert elég gátlásos vagyok és sokszor derült már ki, hogy az ijedtségemet, gátlásos csöndességemet gyakran nézték flegmaságnak meg hidegségnek. Nem igazán megy az arcjáték, így a bevagyok szarva helyett levagytok szarvát sikerül közvetítenem.. :) Egyszer voltam félkómás részeg még gólyatáborban (6 éve), amikor azt hittem bort iszok az egyik húzóra feladatnál, erre pálinka volt. Volt ott féléjszaka a wct markolászva néha beájulva állapot, de az egészre emlékszem, eljutottam a wcre a szobánkban és magamra zártam reggelig. Azóta se voltam olyan rosszul és nem is tervezem. Egy elég volt. A maximum állapot azóta az erősen spicces volt, mikor a koordinációval voltak gondok de még minden vidám volt és jó és mindenkit szeretek... :) De ahogy telnek az évek úgy ritkulnak az üljünk össze sörözni alkalmak (évi 2-3) és az elfogyasztott alkoholmennyiség (max 2 sör), mert egyszerűen nem is bírom meg nem is kívánom. A párommal szoktunk havi egyszer egy üveg bort (3,5-4 dl fejenként) itthon meginni hétvégén a vacsihoz és ezzel kifújt az alkoholizálás.

Dohányozni is dohányoztam még az egyetem kezdetén, szintén gólyatábori kezdetek. Én aztán sose kijelentéssel kértem a barátnőmtől egy szálat, hogy legalább kipróbálom. Aztán egy-két hónappal később az egyik gólyaesten szintén aztán már sajátot vettem és kemény félévig dohányoztam. Tetszett a mozdulat, a füst fújkálás meg hogy így beilleszkedhettem aztán rájöttem, hogy nekem ez nem kell. Nem nyugtat meg (sose tüdőztem le, nem ment), drága és büdösek is lesznek a ruháim. De ugyanúgy lejártam az ismerősökkel, nem néztek ki, elkönyvelték annak, hogy dohányoztam, biztos hiányzik és azért mászkálok velük, pedig még mondtam is, hogy csak simán nem jött be :D Aztán évekkel később jött egy nagyobb stressz helyzet, megint vettem és akkor "kőkeményen" dohányoztam napi 2-3 szálat, épp dolgoztam és az ebédszünetben meg munka után hazafele dohányoztam. Na akkor tényleg megnyugtatott, de a mozdulat és hogy addig járt az agyam. De aztán jött a mostani párom és nem kellett ilyen pótcselekvés. :) Ráadásul tudom milyen káros, de akkor mindig úgy voltam vele, hogy valamiben meg kell halni. Na igen, kissé depressziós is voltam.

Drogozni viszont nem és soha nem is fogok. Nem látom értelmét. Ha ilyen bódult állapotot szeretnék ott az alkohol. Olcsóbb, könnyebben beszerezhető és személy szerint nem okoz függőséget, a drog már lehet, azt meg inkább kihagyom.

23 N

Szerintem azért, mert a mai világban könnyen elérhető (cigi, drog), régen csak az alkohol volt ilyen, a másik, hogy régen az, hogy már pálinkával kezdte az ember a napot egyszerűen normális volt. Tehát az alkoholistákat senki nem hívta annak, mert elfogadott volt jó sokat inni.

Én is hozzászoktam már, hogy sokat lenéznek, mert nem szeretem az alkoholt, drogot, cigit, kávét, energiaitalt, de nem hatnak meg. Ja és nem az élethossz yzámít, hanem a minőség.

Mert ez a "divat", ettől lesz "menő".

Az a kutatás meg... nem hinném, hogy túl nagy lenne a valóságtartalma. Egyrészt a feszültséget nem csak úgy lehet levezetni, ha s*ggrészegre iszod magad. A társadalom perifériái? Mert aki minden este mászva megy haza a kocsmából, az ugye központi szereplő. Bár a kocsmában lehet... Depresszió? Mert aki iszik, az szerinted nem lehet az? És a májjal, gyomorral és agysejtekkel mi van?

Hogy ne tudna valaki másokhoz közelebb kerülni? Dehogynem! Csak a megfelelő társaságot nem a "minden-hétvégén-bebaaszunk" egyének között kell keresni.

Ami engem illet, inni nagyon ritkán szoktam. Úgy kéthavonta egy deci diólikőr az lecsúszik, de ennyi, és nem több. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam igazán részeg. Cigi? Egyszer kipróbáltam, elkezdtem szívni, aztán rá 3 nappal egyszerűen már nem láttam értelmét, abba is hagytam. Azóta sem érzek rá késztetést, és nem érzem magam kevesebbnek, amiért nem károsítom magam egy büdös, és méregdrága dologgal.

Drog? Valahogy erre sem éreztem soha késztetést. Jól érezni magam meg számomra nem azt jelenti, hogy kábultan dülöngélek valahol.

Mégis lettem "valaki". Vannak barátaim, van egy csodálatos barátnőm, és a munkahelyen szinte már nélkülözhetetlennek számítok. Depressziós az valóban voltam, de ugyanúgy az lettem volna, ha vedelek vagy cigizek, ebben 100%-ig biztos vagyok. De kilábaltam belőle, és nem alkohol vagy drog segítségével.

Ha alkoholista lennék, és drogoznék meg cigiznék, mi lenne belőlem? Azon evidens dolgokat leszámítva, hogy a májam, agyam és tüdőm már nem lenne az igazi... nagyon valószínű, hogy a munkában nem értem volna el azt, amit elértem. Nagyon valószínű, hogy ilyen barátnőm se lenne. Ennyi.

Mostanság nagyon menő lett ez a három dolog, legfőképpen az alkohol. Gimnáziumba járok, jobb családokból származó fiatalok vesznek körül, de szinte kivétel nélkül mindenki menőnek tartja a piálást. A kitűnő tanuló, intelligens, "tanárok kedvence" osztálytársam is fetrengett már részegen egy táborban. A tanárok ha órán elterelődik a téma a tananyagról, úgy beszélnek az ivásról, mintha az is az alap emberi tevékenységek közé tartozna, hogy péntekenként bulizunk és leisszuk magunkat. Bár szerintem a cigizés és a drog annyira nem "alapkövetelmény" még, legalábbis a környezetemben nem. Ha azt mondom, hogy nem cigizek, akkor az oké, de ha egy osztálykiránduláson nem innék egy kortyot se, amiatt kinéznének.

Egyébként én egyik szenvedélynek sem hódolok, csak a bor és a likőr az, amiből szerintem 1-2 pohár alkalomkor megengedett, és talán még egészséges is.

Én egyáltalán nem érzem magam menőnek attól, hogy ritkán megiszok egy-egy pohár sört, vagy mert dohányzok. Nem is divatból csinálom, sosem abból tettem. Nem szabad általánosítani. Az a baj, hogy már egyre korábban kezdik ezeket a dolgokat az emberek. Ha tehetném visszamennék az időben, és nem szoknék rá a cigire. Drága, és egészségtelen, tudom. De már megtörtént. Az első válaszomban mindent leírtam, hogy miért. (Valamiért mégsem volt hasznos, no mindegy).

Én soha senkit nem néztem le azért, mert nem iszik vagy nem dohányzik, miért kellene lenézni? Mindkét "táborban" vannak szélsőséges emberek..

23/N