Hová tegyem a búcsúlevelet?

Ha én öngyilkos akarnék lenni, akkor felrobbantanám magam. Egyrészt a szeretteimnek is jobb lenne, mert nem látnák a hullámat, másrészt nekem is, mert másodperc törtrésze alatt meghalnék. Nem értem az ilyen felakasztós, begyógyszerezős öngyilkosokat, hiszen szenvednek közben, ráadásul lehet, hogy közben még meg is gondolják magukat.

Amúgy rengeteg embernek nálad sokkal rosszabb a sorsa. Nem értem, ha van egy párod, aki szeret téged, akkor egyáltalán mi a probléma? Kezeltesd magad egy orvossal.

Ha nem lenne senkid, nem szeretne senki vagy beteg lennél, akkor azt mondom, hogy oké. De így? Ne csinálj baromságot, hatalmas önzőség lenne.

Szerintem a mikrón jó helyen lessz.

Csak azért gondolj bele hogy egy fiatal szervezetet nem könnyű elpusztítani. Bármely öngyilkossági módot válszatod, érdemes azzal számolnod, hogy nem biztos hogy sikerülni fog, valamint baromi fájdalmas lesz, hosszú percekig.

Valamint hiába depizel most, a tudatalattid/ életösztönöd az utolsó pillanatba felelevenedik;

Milyen halálmódot választottál?

Felakasztod magad?: a gerincvelőt nem egyszerű elszakítani, és a fuldoklás kegyetlen sz.ar, 10percig is eltarthat mire kimulsz, és ilyenkor nagyon lassan tellik az idő. Vizbe fulladásnál ugyan ez a helyzet, mert a vizet nem haggya belélegezni a szervezeted: nyeltél már félre kaját? Na ez annál sokkal rosszabb.

Gyógyszer/méreg?: össze kakálod/hányod magad.

Vonat alá vetnéd magad?: bármennyire is azt hiszed, a tudat alatid nem engedi, hogy egy 1500tonnás vas elé ugorj. Nem lessz hozzá bátorságod. Sok mozdonyvezető monta hogy amikor az öngyilkos emberke szemébe néz megbánást, rémületet lát benn

(bocs, elöbb kültem el a kelleténél véletlenül.)

Gondolj a mozdony vezetőre is; össze töröd a lelkét vele.

Àram?: csak akkor halsz meg ha a szíveden keresztül halad az amper. Ès te nem tudod szabályozni az áram útját a szervezetedben. Az is csak leálítja, ergo az agyad még dolgilozik pár percen keresztül. És nagyon tud égetni az áram.

Le ugrassz az emeletről?: ripittyára töröd a csontjaidat csak, a fájdalmaktól ríni fogsz.

Arra is gondolj bele, hogy statisztikák szerint akik meg próbálnak véget vetni maguknak, csak keven járnak sikerrel. Utána pedig nyomorékként töltik le az életüket, mégegyszer már nem mernek neki vágni az önélet kioltásnak, mert tapasztalták a kínt.

Àm ha van hűtőmágnesed, akk a hűtőre is rakhatod.

A kukába :-)

Szerintem meg nem csak mások miatt kell maradnom, hanem magad miatt. Felelős vagy magadért, tartozol magadnak annyival, hogy végigcsinálod, hogy megéled a női létet mindenestől. Hidd el, hogy később majd belátod, hogy jól tetted, hogy nem adtad fel. Olyan érdekes az élet, annyi minden történik benne, az sem baj, ha nem ’habostorta’, hisz elcsapnánk a hasunkat, ha csupán abból állna :-).

Aludd ki magad, aztán holnap élvezd a napot, hallgasd a madarakat - nekik eszükbe sem jut, hogy öngyilkosok legyenek, élvezik az életet, azt, hogy énekelhetnek, a virágok illatát, a fákat, ahol elrejtőzhetnek, a szelet... Te is így állj hozzá az élethez.

A depresszió meggyógyítható, nekem is volt, de helyrejöttem, és nagyon örülök, hogy hajdanán nem követtem el ostobaságot. Tudom, hogy néha jólesik a halálra gondolni, ha az ember kétségbe van esve, olyan ez a gondolat ilyenkor, mint valami menedék, megnyugvást ad, de a halál maga nem menedék, és ha az életnek vége, nem nézhetsz vissza, hogy de jó, itt nyugalom van. Akkor már csak a semmi van, és megszűnik minden lehetőség, hogy megéld ezt a földi létet, ami csak egyszer adatik meg, és amiből a lehető legtöbbet kell kihozni, amit csak lehet. Esélyt kell adnod magadnak, hogy még egy csomó öröm, élmény érhessen a jövőben, hisz ki tudja, mennyi jó dolog vár még rád, ami mind-mind elveszne.