Mit tegyek az ellen, hogy egy szerencsétlen csődtömeg vagyok? Sokszor úgy érzem, élni sincs kedvem.

Kezdjük ott, hogy rossz az anyagi helyzetünk. Aztán ott van, hogy bizonyos dolgok miatt állandóan stresszelek, kialakult bennem a sok rossz miatt a szorongás, amit nagy vonalakban képtelen vagyok elengedni. Introvertált vagyok, nincs egy darab barátom sem, pedig én próbálkoztam. Állandóan felnőttekkel vagyok, amit nem bánok, mert szeretem a szüleim, de néha olyan jó lenne együtt nevetni valaki mással...

...aztán eszembe jut, hogy nekem ez sem lenne jó, mert nincs úgy pénzünk, hogy a szüleim adjanak. Nem hibáztatom őket cseppet sem! Csak ha belegondolok ebbe, máris elmegy az életkedvem. Utálom a testem, ha elkezdek tornázni, nincs akaraterőm végigvinni, egyszerűen sok a probléma, és úgy érzem olyankor, semmi értelme. Barátom még nem volt, alapmondatoknál többet még egy pasival sem váltottam, visszahúzódó vagyok. Tavaly kint voltunk Ausztriában, és nem értettem a többieket, mert az általános iskolai tanítás egy nulla, így konkrétan bujkáltam az emberek elől... egész nap szinte egyedül gubbasztottam, míg a szüleim mentőövként be nem fejezték a melót. Volt egy szintén külföldi lány, aki ott dolgozott és tudott már németül, felajánlotta, hogy segíthetnék neki a kiskölykökkel, de én természetesen szégyenlősen fejet ráztam, és nem. Nem tudok kimenni a komfortzónámból, semmi sem jön össze, minden elkapkodnak az orrom elől, az emberek nem kedvelnek, egyedül érzem magam - egyszerűen egy csődtömeg vagyok. Mit tegyek, hogy jobb legyen? Hogyan tehetném magam életképesebbé?

16/L