Ha valaki annyira el van kenődve, hogy már az öngyilkosságon gondolkozik, akkor miért jönnek itt az érzelmi zsarolással?

Utolsó! Igen igazad van...nagyon szomorú történet...

Hiába történt évekkel ezelőtt, a mai napig felkavar...:(

Annyira vidám, vicces ember volt, tipikusan a társaság közepe...egyszerűen hihetetlen, hogy így ért véget az élete...

Mikor a kislánynak elmondta az anyukája, hogy apa többet nem fog hazajönni, sírni kezdett, toporzékolt és követelte az apukáját, végül mikor már kifulladt a sírásban kért egy fotót az apukájáról és beült vele a sarokba, és órákig ott üldögélt és simogatta a képet míg végül úgy, ülve aludt el...

Nekem ő volt az egyetlen a környezetemben, aki öngyilkosságot követett el, és nagyon remélem, hogy soha többé nem kapok ilyen rossz hírt...:(

Szerény véleményem szerint.

Mindenki, saját maga eldönti, élni akar e, vagy meghalni. Mindenki tud tanácsot adni, mindenki tud elítélni, de helyette nem tud senki élni avagy halni. Ez teljesen olyan, mintha azért bírálnánk élesen mert pl az életvitele, anyagi helyzete, nem elit. A jövőjét mindenki maga alakítja. Néha beleszólnak mások.

Érdekes, aki öngyilkosságon gondolkozik, elítélik. De nézzünk már magunkba! Vannak pl orvosok, akik nem egy embert tettek el lábalól. Akarva, vagy akaratlanul. Ha úgy alakul és pl nincs más, akkor elmegyünk hozzá. Felírja a pirulákat ami lassan kinyír, de beszedjük. Mégis akkor kinek is kellene elmennie psychológushoz. A céltudatos öngyilkosággal foglalkozónak, vagy aki élni akar mondja, de szófogadóan a giotinba hajtja a fejét, mert beleteszik. Totál érdekes nem? :) Ezzel senkit nem szeretnék megbántani, csupán egy másfajta szemszögből nézem a kérdést. :)