Nektek olyan az eletetek amilyennek 18-19 evesen elkepzeltetek?

50+ vagyok. Teljesen más lett az életem, mint ahogy elképzeltem. Egy dolog, amit eltervez az ember, egy másik pedig, ami történik vele és igazából csak elfogadni tudja. Van ami jobb lett és van ami rosszabb.

Mindenesetre jó, hogy nem láttam előre.

18 évesen úgy képzeltem a jövőmet, hogy közgazdasági egyetemre megyek, lesz egy kedves férjem, két gyerekünk, jó munkehelyünk és fizetésünk, családi házunk és egy cuki kiskutyánk.

Most 35 éves vagyok, közgazdász, van egy kedves férjem, akivel 19 évesen ismerkedtem meg. Egy gyerekünk van, jó a munkahelyünk, elégedett vagyok a fizetésünkkel, nagyon szép lakásunk van. Igaz nem családi ház, de nem azért, mert nem engedhetnénk meg magunknak, hanem azért, mert már nem arra vágyunk. Kutyánk nincs, akvárium van. Szeretem az életemet.

18-19 évesen részben az utcán éltem, részben haveroknál csöveztem. Nem vetettem meg se az italt, se a drogokat, se az alkalmi kapcsolatokat. Nem volt semmilyen jövőképem.

Ma mindenem megvan, amit akkor el sem tudtam képzelni, minden ami a boldogsáot jeleni számomra: józan életem és szerető párom.

A gond csak az, hogy "útközben" elvesztettem az egészségem.

Még nem tudom 20 vagyok, de 17 évesen elképzeltem, és nagyjából sikerült összehozni :)

Jogsi, saját autó, munka, (tartós) barátnő. Ezek eddig megvannak :D

Lassan eljegyzés, összeköltözés, esküvő stb.. Azt 22-23 éves koromra tervezem (mármint az esküvőt).

Fura, mert régen mindig azt hittem hogy könnyű az élet egyedül :D

nekem furamod olyan ahogy 8 evesen kepzeltem el :)

18 evesen sok raciot nem lattam. csak probaltam onmagam maradni es boldogulni. de vegul valahogy az almaim tobbsege teljesult.