Nektek olyan az eletetek amilyennek 18-19 evesen elkepzeltetek?

Teljesen más, de konkrétan nem is akartam elképzelni mert tudja a fene:)

Arra emlékszem, hogy sokan nyugtatgattak, ha kétségeim voltak a jövőmmel kapcsolatban. Két fajta tanács volt: Vagy azt mondták minden rendben fog jönni (ostoba tanács), vagy azt hogy minden el fog romlani (még ostobább).

Igazából nem lett feleségem, nem lett menő munkám, és még betegecske is vagyok 34 évesen. Én azonban mégis szeretem az életem... ja, hogy még hülye is vagyok:) Öniróniával és humorral inkább ajánlott elviselni a dolgokat, mint a 'Nekem már mindegy' - módszer gyakorlásával.